Zárkózottan – Csak ennyi voltam – Hópihe ha lennék
Written by Király Ilona in Hungarian -
ZÁRKÓZOTTAN
Zárkózottan: magam vagyok.
mert dupla zárral zárom
megtépett lelkem ajtaját.
Bár titokban kitárom
annak, ki a verseimet
olvassa, és megérti.
A kritika méregnyila
énem igy fel nem sérti.
(Aug. 2, 2008)
CSAK ENNYI VOLTAM
Csak ennyi voltam: lobbanás,
sóhaj, kacaj, szivdobbanás,
lelkesedés, és kétkedés,
jóakarat, és vétkezés.
Munkakedv, örök lendület,
vagy elmerengő révület,
ábrándozó, csodát váró.
Magányosan , büszkén álló.
Folyton szeretetre vágytam,
szeretetet felkináltam.
Átöleltek, félrelöktek,
magasztaltak, mellbedöftek.
Éppúgy fájtam más sebéért,
mint ahogy fájt, ha engem ért
bármily igazságtalanság.
Ellenségem volt a gazság.
Csak ennyi voltam: kis virág,
egy nagy családból zsenge ág.
Isten teremtett gyermeke,
– a leggyengébbek egyike. –
Lassan megedz a vén idő.
Az alkonyat fölémbe nő.
Lelkemre ablakot nyitok,
– s maradok mégis: nagy titok.
(Ápr. 23, 1999)
HÓPIHE HA LENNÉK
Csendes téli este
hópihe ha lennék,
mikor nagy pelyhekben
szálldogál a hó,
út kemény göröngyét,
utca szennyét, mocskát
elfödné a tiszta
fehér takaró:
én még nem sietnék
földre telepedni,
hol mélyre taposhat
gyilkos csizmatalp.
Fenn a levegőben
járnám lenge táncom,
mint a balerina,
– lesve tapsvihart.
Akrobata módra
merész mutatványok
gyönyörködtetnék az
arra elmenőt.
Csillogó ruhámat
vigan illegetném,
mint a bálban szokták
kacéran a nők.
Minden utcalámpát
körbe keringőznék,
mint fény körül röpköd
nyáron a bogár.
Onnan elfigyelném
a járókelőket,
vagy ki másra várva
épp alatta áll.
Pajkos gondolattal
szempillákra ülnék,
mint a pille lebben
virág kelyhére.
Vagy a hegyes állra,
az eltátott szájra,
s ki fent hordja orrát,
orra hegyére!
Amikor már ezt a
játékot elunnám,
s városszerte mindent
puha hó borit:
boldogan olvadnék
annak tenyerébe,
ki a legforróbban
magához szorit!
(Dec. 19, 2000) Király Ilona