YOU'RE HERE : HOMEHungarianVersekVálogatott versek

Válogatott versek

Written by Kaiser László in Hungarian -

Print Friendly, PDF & Email

A gyermekkor vége

Akkor talán boldog voltam,

abban az időtlen korban

víz és föld még egybeforrtan,

édeni nyújtózásokban

készített az ébredésre ­-

s jött a hajnal hasadt kékje,

zuhant szét az egész részre:

nincs többé abroncsolt béke.

Elcsöndesültem

Elcsöndesültem, Istenem,

vereség ez vagy győzelem,

bűnhődés tán vagy kegyelem?

Csönd rakott fészket mindenen,

hallom a hangját szüntelen,

s nem tudom, mit mond, Istenem!         

Hozzád hajnalodtam

Csodák csodája: nekem

kétszer kel fel a nap,

először, mikor lomhán

mozdul felém a nagy,

és másodszor, amikor

kis szemed fölpattan,

majd pillant ide és rám:

hozzád hajnalodtam

megint, tízéves talány,

lányom: örök varázs,

titok, mint csillagásznak

ama ősrobbanás.

(2006)

Önzésed mélyén

Szabó Lőrincnek

Önzésed mélyén a rettegés:

megtagadnak nők és férfiak,

s elhagynak úgyis a földiek,

s értelme nincsen az éginek.

Vesztésre állnak az éjjelek,

vesztésre állnak a nappalok:

elhagytak végleg a mindenek,

s maradtak versek és verssorok.

Vereség nincsen, mert nem lehet,

győzelem nincsen, mert nem lehet,

s szabályokon túl és nélkülük:

törvény immár rím és műremek.

Szelíden érdemes

Nagy Gáspár emlékének

Talán mégis

szelíden érdemes,

Krisztus sír és Gandhi

Érted is éhezik,

hangos szó nincs,

ostor a szögön,

Te már anyaföldben,

mi még anyaföldön.

Varázsgömb

Adjál erőt, indulat,

indulat, tartsál össze:

nézhessek gyönyörködve

jövőnyi varázsgömbbe.

Hogy láthassam a kezem:

ütésre lendül éppen,

és hadd lássam tombolni

önmagam (egyik énem),

láthassam még álarcom

hullását, szelídségem

pazar agóniáját

(rekviem nem lesz értem),

majd állati vágyaim

lássam, így, pőreségben:

ösztönök foglya lettem

halálos ölelésben.

Visszasírod tegnapod

Kölcsönadott a semmi,

néhány évtizedre,

visszarendel, ha akar,

ama végtelenbe.

Úgy lettél, hogy voltál már,

s úgy vagy, alig látszol?

Nem is veszik észre, ha

kikopsz a világból?

Örök fényben reménykedsz,

és nő a sötétség,

bizonyosság vágya űz,

s tornyosodik kétség.

Gyönyör, pokol nász és tor,

s ha ennek is vége,

visszasírod tegnapod:

bárány ömlő vére!

Leave a comment

Your email address will not be published.