Szerelmes versek
Written by Király Ilona in Hungarian -
CIME SINCS
Még cime sincs, csak gondolat…
Csak gondolat, mi átkarol.
Mi átkarol, mint nyári nap.
Mint nap, mitől bimbót hozol.
Jó érzés, belső, áradó…
Életkedv, vágy, energia.
Öröm, minek minden szivet
időnként át kell járnia.
Két tőből titkon eredő,
szinte azonos gondolat.
Szó nélkül is találkozik,
s jól érzed tőle magadat!
– – – –
KI VAGY NEKEM?
Ki vagy nekem? – Lelkemnek hasonmása?
Palástolt vétke, vagy megtisztulása?
Bátoritója, inditó rugója,
rejtett gondolatom mégis-tudója?
Szemembe néző, szó nélkül is szóló,
mosoly-uszájról napsugarat szóró.
Vágyat élesztő, de semmit se kérő,
találkozáskor külön útra térő.
Szél, mi hullámzást képes felkavarni.
Tekintet, mi sebet tud betakarni.
Felelet fel nem tett gyötrő kérdésre.
Életem áldása, – vagy tévedése?
Ki vagy nekem? – Csak álmom voltaképpen.
Miért is gondolok reád ekképpen?
Mi semmivel sem tartozunk egymásnak,
s örülök ennek az összetartozásnak!
– – – –
SZERETLEK
Szeretlek, szeretlek: ezt súgja a lomb.
Ezt zengi a hegybérc, visszhangozza a domb.
Erről sziporkáznak fent a csillagok,
ezt pengetik hárfán fényes angyalok.
Röptében a madár erről csicsereg,
ezt hallom kopogni, ha eső pereg.
Szeretlek, szeretlek: sustorog a fű.
Közeledben lenni óh, de gyönyörű!
Szeretlek, szeretlek. – Érzed is talán?
Nem tudom, hogy hol vagy, s gondolsz-e reám?
De szeretlek úgy is, ha nem vagy velem.
Túláradó érzés: ez a szerelem!
– – – – –
MI LENNE EZ?
Rád gondolok. – Nem tudok rád nem gondolni.
Mintha velem lennél, veled vagyok.
Sötét az éj, és mégis ezer csillag
a képzetemben fényesen ragyog.
Mi lenne ez? – Csupán csalóka álom?
Vagy az életben drága pillanat,
mi üstökösként szeli át a pályát,
– majd eltűnik, hogy nyoma sem marad.
– – – –
SZINEZÜST
Ezüstöt láttam! – Csillogó ezüstöt,
rozsda-fekete sötét foltok alatt.
És tisztogattam, egyre tisztogattam,
nagy volt a buzgalom, és az akarat.
Tetszett a mű, mit fényesre csiszoltam,
már-már azt hittem: tiszta szinezüst!
Mért van, hogy szerelmünk mire kivirágzik,
valami fájón mégis mellbe üt?
Lelkesedésemben szorgalmas ujjam
addig fényezett, addig vakart,
mig elő nem bújt a nyers valóság:
az olcsó fém, mit az ezüst takart.
– – – –
MEGLÁTTALAK
Miért van az, hogy szemem még kutat?
Megláttalak! – Bár nincs hozzád közöm,
karjában mégsem ringat a közöny.
Érzelmek nyernek itt szabad utat.
Hát mondd: minden jel csak arra mutat,
hogy kapcsolatunk égben köttetett?
Nem téphetem el azt a kötelet,
mi ellen lázong a józan tudat?
Óh érzésvilág! – Óh ember-természet!
Hátam mögé vágyom vetni az egészet,
de mégsem sikerül, jaj, nem sikerül!
Mért láttalak meg ekkora tömegben?
De lehetne-e érezni annál szebben,
mint mikor két sziv egymásnak megörül?
– – – – –
Király Ilona