Lenin mauzóleuma előtt
Written by Veszely Ferenc in Hungarian -
Kommunisták nagy vezére –
mauzóleumba téve,
akik ma elébed jönnek:
mit tanitasz te ezeknek?
Tanitod-e, ülve itten,
hatalom az igaz isten?
S hogy valahogy bűvös áldás
népnek a bálvány imádás?
Kétségtelen hogy imádnak:
végtelen sorokban állnak,
halott csendben, napról napra
– sok kucsmátalan pufajka –
s rádszólnak ha kezed zsebben –
ugyebár, ez tiszteletlen.
S te, ki mondád, ellenséget
(értetted itt saját néped
kinek földje lángban égett),
irtani kell mint a férget,
s családját is gyökerestől,
mi becslést mutattál ebből?
Te – ki abból annyit kapnál –
mi tiszteletet mutattál?
S ha ezt tetted, vajjon kinek?
Se hazádnak se népednek –
e szegénynek, kifosztottnak,
sem általad elnyomottnak:
se kirgiznek se csecsennek –
tán a Vörös Hadseregnek?
S hogy van az hogy ki “bölcs” voltál
oly sokra nem is gondoltál?
Sem a polgárháborúra,
annak áldozataira,
s mért küldtek téged németek
bomlasztani hadsereged?
S hogy mi fog várni hazádra
ha a német leigázna?
Érdemelsz te imádatot
vagy csömörlött utálatot?
Tested előtt miért állnak
gyermekei a hazádnak?
Annyira szerették eszméd
ami hozta népek vesztét
megsötétült Afrikában,
s máshol, szerte a világban?
Nem-e ennek példaképe
Kambódia szegény népe?
S vajjon ti mit értetek el
ötéves terveitekkel?
Zsákmányolva mit föld adott
részeges apartcsnyikokok
tántorogtak prém kucsmákban,
mig a munkás hóban, sárban
munkálkodott fillérekért –
hogyha megkaphatta a bért!
S hogyha nem, hát kussolhatott –
elverték ha megmukkant ott
ahol meghallhatta párttag,
vagy egy beültetett alak.
Talán amit elértetek:
kutyát, embert kiküldtetek
(látni, él-e?), ki, az űrbe –
erre lennétek ti büszke?
Arra a sok rakétára
mely árnyéka a világra
vetett hűvös sötétséget,
s mely fenyeget most is népet?
Arra, hogy őrült iramban,
s mig ezrek pusztultak ottan,
kiástatok csatornákat
melyek hajót alig látnak?
Vagy talán a kolhozokra,
nagy, kombájnos szovhozokra
amelyek nagy gazt növeltek
s nyomorúságot termeltek?
Annyi biztos minden évben
búzát behozatni télen
külföldről kellett államnak –
máskülönben éhen halnak.
Vagy a Vörös Hadseregre,
mely a németeket verte
– igaz, nem kis segitséggel –
felfogjátok-e ti ésszel
milyen kárt tett ez a sereg
s hány nép itta a levét meg?
Az elnyomás fő eszköze
volt e sereg kezetekbe’:
eltiport függetlenséget –
népek lelkét ami éltet –
s legázolt sok kis országot:
e hatalma mit imádtok?
S ennek-e jelképe Lenin,
avagy jelképben ő Sztálin,
hatalmát mentő “apátok” –
vagy hiányzik hogy a czárok
imádata megszünt nektek,
s Leninben most czárt kerestek?
Mily őskeleti nagy álom
formálódna néma szájon
Lenin mauzóleuma előtt,
mely követel levetett főt?
Álmotok-e Ghingis hordák
kik – mit tudtak – lerombolták?
Iván, a Nagy Rettenetes,
amit lelketek itt keres?
Vagy csak kik inséget láttok,
s kiknek sorsa ma is átok,
hiányoljátok a mesét:
egy jobb jövő képzeletét?
S e hit módját – mindegy hogyan –
Lenin adta valahogyan?
Jössz-e, nép – számban behemót –
elfeledni itt a valót?
Hagymaszagot, izzadt testet,
vodka-bűzös lehelletet,
újságpapirban a khlebát,
piszkos, rongyos, gyűrött ruhát?
Pedig láthatnátok ebben
ki tartott kit tiszteletben,
s fel kellene hogy fogjátok:
mostoha volt vélt apátok.
Az veletek soha nem volt,
bár a nevetekben rombolt.
Ő tanulta a hatalmat,
s kézbe fogni mit az adhat:
vagyont – mindent elkobozni,
fegyvert – ellent kiirtani,
szervezetet – csak egy lehet,
bár ágazhat, ahogy tehet,
hadsereget – más népeket
leigázót: ez ad teret,
megvéd az inváziótól,
s megszabadit mást a jótól.
(Nem mondanánk hogy az rabol –
“rekvizitál” csak s “kommandol.”)
S hirszolgálatot – ez adott
propagandát, s hitet, vakot,
ugyanakkor elhallgatott
kellemetlen igazságot:
folytathatni a gazságot;
s megélhetést – kis fizetést,
beidegzett nagy rettegést,
fedélt, lakást – ez a munkást
teljesen kiszolgáltatta,
mert, ugye, ha ezt nem kapna
hol élne az istenadta?
Tudást – minden tudós Júdást,
s kényszer önéletrajz irást
miben muszáj bűnt vallani,
s önmagad kiszolgáltatni –
mert hát annak aki gengszter,
a zsarolás fontos fegyver.
S minden módszert, annak módját
pártkivülit hogy elnyomják –
azazhogy a nagy többséget –
egyszóval magát a népet.
Ami volt, földi hatalmat,
a párt-kisebbségnek adtak.
Nép hatalmát kézbe fogták,
mig azt, magát, leigázták.
Szegény népek, kik itt álltok,
s érdemtelent kik imádtok,
tudatotokban mit láttok?
Vagy – mint mindig – csupán vártok:
megváltsanak Messiások?
( 2001. Jan. 31.)