Király Ilona
Written by Admin in Hungarian -
A SZÓZAT SZERINT
“Hazádnak rendületlenül légy hive óh magyar!”
Úgy is, ha máshol lesz a sir, mi egykor eltakar,
mert azt sosem feledheted, hol sarjadt gyökered.
Bárhová ültet is a sors, e gondolat veled
marad és nyomja lelkedet, sőt, vérzel is talán
a modern faj-megkeverők új műtőasztalán,
hol a nemzeti öntudat kivágandó fekély.
Éltük adták hős őseid ezért a nemzetért!
“A nagyvilágon ekivül nincsen számodra hely.”
Bár úgy tűnik, hogy rátalálsz, a jólét átölel,
s egy pillanatra azt hiszed, hajód a révbe ért.
Miért fáj hát mégis szived a szent hazaiért?
A szóért, mire tanitott kisgyermekként anyád,
a földért, ami felnevelt, mit úgy hivtál: hazád,
a népért, kinek része vagy. A sok ostorcsapás,
mit elvisel, fáj hátadon túl száz határon át.
Hogy ottmaradtál hű utód. hol ősöd hona volt,
csak az idegen hatalom más országhoz csatolt,
vagy vándoroltál hontalan, mintegy sorsüldözött,
a zsarnoksággal mert hited, nézeted ütközött?
Közös a nyelv, közös a múlt, közös az akarat:
ne vesszen el hős ezer év az átoksúly alatt!
Szétforgácsolva nemzetünk, megcsonkitva hazánk.
Felmérhetetlen feladat vár itten még reánk!
Ám jőni fog, ha jőni kell: egy újabb nemzedék,
ki tiszta szemmel látja majd a múlt idők sebét.
És tenni fog, mert tenni mer! A lelkiismeret
vesztébe nem engedheti az ősi nemzetet!
Európa keretén belül is fennmaradhatunk,
ha a viszálykodas helyett mind egyet akarunk.
Őrizzük, ápoljuk a szót, a magyar kultúrát!
Igy áld, vagy ver a sors keze: e nemzet él tovább!
– – – – – Aug. 20, 2005