Irónikus és játékos versek
Written by Sóvári Szeréna in Hungarian -
“Two men look out through the same bars:
One sees the mud, and one the stars.”
-Frederick Langbridge, A Cluster of Quiet Thoughts
Két ember néz ki egyazon börtön rácsain,
az egyik csak a sarat látja,
a másik a csillagok vágyait.
-Fordította, Sóvári Szeréna
Bódvaparton
Bódva parton kalandoz a gondolat,
Csendes vizen siklik szemem – kiscsónak.
Duna-Tisza sem lehet már nálad szebb,
Benned (rég) merítkeztem, mint kisgyermek.
Borsod alatt meglapuló holt-ágad,
Edelényben újít meg egy hő vágyat.
Azt meséli öreg Bódva még nem vén;
Habhajának selymén megcsillan a fény.
Kastély hídnak a neve is andalít,
Titkos csókot sokat látott lopva itt.
Kedves népét táplálja a jó Bódva,
Fűzes parttal zöldellik a morotva.
Gondolatom küldöm végig a vizen,
Emlékeim hozzád ma is elviszem.
Kedves Bódva, te bolondos, jó, öreg,
Meglepődnél, ha most látnál engem meg!
Tejfölfehér hajam színe ezüst lett,
Vized tükre, a múlt tükre fényes lett.
A humorom manapság még a régi,
Maga-magát görbe tükörben nézi…
Burnaby, B.C. 1994
Pinokió vágya
fából van a kezem lábam
fából szivem fejem szájam
piros festék két orcámon
festve van a nadrágszárom
a mesternek szíve dobbant
szeretete felém lobbant
lelket lehelt fatestembe
öröm s bánat mostmár benne
sírok mikor kigúnyoltok
csak fabábunak tartotok
ne bántsatok jópajtások
szeressétek a másságot
fából van a kezem lábam
de a lelkem érző s vágyam
hogy a ti fa-testetekbe
is érző lélek kerüljön be.
Papírzsebkendőszerelem
Használat után eldobandó!
NYELVES ZSUZSKA
Nyelves Zsuzska olyan fruska
nem talál a helyes útra.
Útja röges, nyelve hegyes,
feleselni sohase rest.
Barátja egy jóképű mákvirág,
ki naphosszat rágót rág,
egész veknit simán bevág,
az oldalán Zsuzska felvág.
Zsuzskából Zsuzsó anyó lett,
a nyelve mind hegyesedett,
apót korholja egész nap,
mígnem az szint’ belészakadt.
MÁKVIRÁGÉK UNOKÁJA…
(mondják, – az alma nem esik messze a …)
Mákvirágék unokája
rászokott a mákgubóra.
Ejnye bejnye rossz gyereke,
kitől tanultad ezt? –
hogy a fene esne bele!
Gumicukorka
Rághatod és nyúzhatod,
ugyan el nem koptatod.
Egyik lukas fogba be,
aztán amazt tömi be –
rágod, rágod morogva,
mint csontot a kiskutya.
A kidobott cipő éneke
Jártam hegyet erdőt rétet
fagyos sáron zord emléket
tapostam a szűz-havat
esős, sáros utakat
ugráltam a zöld gyepen
rúgtam labdát szivesen
megtettem mi tőlem telt
az időm mégis kitelt
az új, ki helyembe lépett
hoz neked majd rossz emléket
letöri a sarkadat
feltöri a talpadat
de azért te nem bánod
most éled csak világod
nyúzod rúgod taposod
amíg be nem járatod
kényed kedved élvezed
míg magadévá teszed…
és ha már jól betöröd
kidobod s kiröhögöd.
Gyuszi és a puszi
Bokor alatt reszket a nyúl
barna legény feléje nyúl
riadtszemű félszeg kisnyúl
egy fehér kar mellé lapul.
Legényünk már arra vágyik,
így hát tovább kaparászik,
még riadtabb lett a nyuszi,
ne kaparássz arra Gyuszi!-
de egy szempár onnan kiles,
Gyuszi szíve azért repes,
nem érdekli már a nyuszi,
csak egy édes pici puszi.
A szerelmes gúnár
Az én lúdam kóricál,
farkatolla égnek áll,
azt hiszem arra vár,
jönne egy lúdleány,
akivel ő mennybe száll.
Megszülettem
Nagyon fájt, de itt vagyok.
Elmondom mit akarok:
Anyák szemét könnyesen
ne láthassam sohasem.
Apák kérges tenyere
puhuljon estefele.
Ne szégyelje fekete,
hogy fehér a tenyere.
Krisztusunk rögös útja
legyen jól kitaposva.
Emberek fegyver helyett
kezükbe könyvet vegyenek.
Angolkóros gyerekek
legyenek egészségesek.
Erdők fái lombja alatt
majálisok viruljanak.
Hogy?
Ez gyerekes versike?
Hát,
most született a kicsike!
Növök, növök, növögetek
Még beszélni sem tudok
s letorkolnak a nagyok!
Amit hallok, felfogom —
magamban feldolgozom.
Gügyögnek a gügyögők —
rázzák nekem a csörgőt.
Kik szeretve nevelnek,
azok odafigyelnek.
Tudják, tudom biztosan,
hazug szája kinek van;
majd ha spenótot eszek
le is köpöm ezeket.
Párbeszéd
A szerelem kútja: Hajolj fölém, nézz tükrömbe,
szép arcodat fürdesd benne!
Leány: Beléd esek, fölkavarlak,
s mindkettőnket rútnak látnak!
MONOLÓG
(A szerelem kútja, elképesztő hiúságában.)
Mit ér e kútnak élete amikor nem esik bele senkise?
Nicsak, erre tart egy kicsike, jobb ha így szólok ővele:
A mélységem ne zavarjon, te csak hagyd, hogy ő bevarrjon!
S, ha nem hallgat? – valamit csak kifőzök – okossággal vagy,
ha nem hát fondorlattal, egész kútravalót befőzök.
Csókok
Van mézédes és cuppanós,
cviki puszi és csattanós,
lopott, kapott, édes, nedves,
fejed kábul, el is veszted.
Atyai csók homlokodon,
anyai csók, féltve őrző.
Lábadnyomát megcsókoló
Szerető – lebilincselő.
Gyermeki csók simogató,
lelked legmélyére ható.
Futó kézcsókok – bókolók –
hiúságod csiklandozók.
Hűséges csók, szerető férj
elvárja, hogy hűséges légy! –
mint a kutyád, a jó puli,
ha arcon nyal: kutyapuszi.
Öt kis óvodás
Marci, Gabi, Laci, Viki,
Gyuszi az ötödik nyuszi.
Laci-maci, Marci-csacsi,
Gabi-paci, Viki-boci,
Gyuszi-nyuszi, ugribugri.
Öt kis kópé ugrifüles,
ici-pici, mint a köles.
Öt kis csacsi macilaci,
ugribugri duci mackó,
óvodába járó buckó.
Vartyogó
Egy véka béka brekegi
nem sok lesz az idei,
kevés most az ebihal,
s ami lesz is, elinal.
Másik sereg brekegi,
itt temérdek az ebi.
Van több véka ebihal,
sokkalta több mint tavaly.
“The secret source of Humor itself is not joy but sorrow.”
-Mark Twain
A humor forrásának titka nem az öröm, hanem a bánat.
-Fordította, Sóvári Szeréna