Intő idézetek
Written by Veszely Ferenc in Hungarian -
Maga Seattle mondta ezeket, nem mint a Kapuban “javították” “egy seattlei indián főnök.”
Mondta pedig Seattle indián fõnök 1855-ben Franklin Piercenek, az Egyesült Államok elnökének:
“A Nagy Fõnök Washingtonban üzenetet küldött hogy meg akarja vásárolni a földünket. Hogy lehet megvenni vagy eladni az eget? A föld melegét? Maga az ötlet is idegen nekünk. A levegõ frissessége vagy a viz csillogása nem a miénk. Hogy tudod ezt megvenni tõlünk? A földnek minden része szent a mi népünknek.
“Mi tudjuk hogy a fehér ember nem érti meg az életmódunkat. A föld egyik része olyan neki mint a másik, mert õ egy idegen aki éjszaka jön és elvesz a földtõl bármit amire neki szüksége van. A föld nem testvére hanem ellensége: legyõzi és megy tovább. Ott hagyja apái sirját és gyermekei születési joga el van feledve.
“Nincsen egy csendes hely a fehér ember városaiban. Nincsen hely hallani a tavasz kibomló leveleit vagy a bogárszárnyak zümmögését. Lehet hogy én azért nem értem ezt mert vadember vagyok. A zaj csak sérteni tudja a fület. És mit ér az élet ha az ember nem tudja hallani a pacsirta gyönyörû hangját vagy a békák vitáját éjszaka a tó mellett?
“A fehér ember is megszün létezni majd, lehet hogy hamarább mint más faj. Fertõzd folyamatosan az ágyad és belefulladsz a saját hulladékodba. Amikor minden bivaly meg van ölve, minden ló megszeliditve, az erdõ szent zugai elnehezülnek az emberek szagától, és az érõ dombokat nem látni a beszélõ drótoktól, hol van a sas? Eltünt. Hol vannak a bivalyok? Eltûntek. És mi lesz ha vége a vadászatnak? Az életnek lesz vége és kezdetét veszi az átélés.”
Ez egy olyan beszéd ami önmagában teljes. Ehhez ma sem lehet semmit sem hozzáfûzni, legfeljebb mellé. Mert a Nagy Fõnök Washingtonban most Kanadának üzent: meg akarja vásárolni a földünket. Sõt, a lelkünket is. (Mint ahogy Magyarországnak a nagy fõnökök Brüsszelbõl üzennek: meg akarják vásárolni a magyar termõföldet.) Hogy lehet erre reagálni? Hogy se jobban se szebben mint Seattle, az valószinû. De muszáj válaszolni ma is. Lloyd Axworthy, Kanada legutóbbi külügyminiszterének Hajózás az új világrendben cimû, most megjelent könyvébõl teszek Seattle szavai mellé, saját forditásomban a negyedik oldalról:
“Kanada szemszögébõl nézve, az Egyesült Államok vonakodása attól hogy alávesse magát a nemzetközi szerzõdéseknek és egyezményeknek, és új elõzetes közbelépési
doktrinája nagy gondok okozója. Miglen az utóbbi tiz évben az Egyesült Államok Kongresszusa nem ratifikálta a fegyverkezési, környezetvédelmi vagy emberi jogokat védõ nemzetközi szerzõdéseket, most a Bush adminisztráció nemcsak vonakodó aláirója, de kegyetlen ellenfele minden olyan egyezménynek amely nem közvetlenül szolgál valamilyen meghatározott amerikai ambiciót – aligha igéretes környezet ez amiben új globális szerkezetet lehetne felépiteni.
“Ez az amerikai álláspont valódi nehézségeket teremt a kanadaiak számára, akik egyre jobban integrálódnak Észak-Amerika gazdaságába és biztonsági intézkedéseibe.
A szeptember 11.-i támadások, az azt követõ antiterrorista kampány, és az iraki háborúval kapcsolatos vita további nyomást gyakorolt Kanadára hogy egyeztesse politikáját és szorosabban mûködjön együtt katonailag az Egyesült Államokkal. De meddig tudunk menni szisztémáink egyeztetésében mielõtt elveszitenénk kapacitásunkat hogy függetlenül követhessük saját kivánatosabb, a sokoldalú, nemzetközi együttes akción és együttmûködésen alapuló irányzatunkat? Ugyanis éppen a globális, nemzetközi egymásrautaltság ad Kanadának lehetõséget arra hogy egyéni kanadai akciókat tudjon kezdeményezni.”
A szöveg óvatos megfogalmazású de tartalmazza a lényeget: Kanada csak úgy tudja megtartani önállóságát ha nem egyeztet mindenben az Egyesült Államokkal. Amerika az amely kilóg a sorból, nem Kanada.
Érdemes odafigyelni hogy mi történik Kanadában. Amerika ambicióinak végrehajtását gyakran rajtunk, legközelebbi szomszédján kezdi, de elõbb-utóbb az mindenhova kihat. Ránk, magyarokra is.