You're Here : Home Hungarian Bajban szépült életeim Rendszerváltás

Rendszerváltás

Written by Veszely Ferenc  in  Hungarian - Bajban szépült életeim PDFPrintE-mail

89: Magyarország:
nevet cserél, s marad a Párt,
s a világtörténelemben
elsők között alkot ebben
látszatra egy tiszta újat:

önkezéből a hatalmat
a hatalmas kiszavazza,
s - látványosan - másnak adja.
Úgy hangzik mint gyerekmese?
Történelem ismerete
feltétlen kétségbe vonná,
s hihetetlennek tartaná.
S megkérdezné: Mi megy itten?

Nézzük meg! S költőiesen -
merthogy tényleges igazat
ma is őriz ezer lakat.

I. Pártgyűlésen

Első Párttag:

Jajj, elvtársak! Végünk! A Párt
az egész világon lejárt,
hidegháborúnk elveszett,
Raegan s Gorbacsov egyezett!
Minden tagom hideg s remeg:
kivonul a szovjet sereg!
Vajjon ki véd minket aztán?
Feldühödnek a parcellán,
kiássák majd minden vétkünk:
Jajj, elvtársak, végünk! Végünk!
Hol bújjunk el? Hová tűnjünk?
Nincsen hová meneküljünk.
Se keletre, se nyugatra,
s elvész minden: kolbász, bunda!
S mi lesz ha ránk szabadulnak
Gulágból a nyomorultak,
s ha Nyugatról visszajönnek
azok kik kiözönlöttek,
s a sok ellenforradalmár:
nyakunkra csak a kötél vár!
S valljuk be, megérdemeltük,
gazdaságunk tönkre tettük,
mi vagyon volt, elherdáltuk,
s csődbe hoztuk az országot.

Második Párttag:

Ugyan, elvtárs, nyugi, nyugi!

Először is a nyugati,

aki kiment, nem oly hülye

hogy az visszajöjjön ide.

Ötvenhatos forradalmár?

Semmi gond, az mind öreg már,

feltéve, persze, hogy él-e,

s mi nem keritettük kézre!

(A teremben nagy derültség,

feloldódik a feszültség.)

Gulágosok? Amnesztiát

tőlünk kapnak s mi majd hálát -

főleg, ha tudtukra adjuk:

mi voltunk, kik élve hagytuk.

S tanulhatunk ötvenhatból:

kiestünk a hatalomból

s akkor - néhány napon belül -

tiz párt lépett ellenzékül.

Hogyha ezt megint igy teszik,

s önmaguk széttizedelik,

ellenzékkel nem lesz gondunk,

csak az kell, hogy megmaradjunk.

Harmadik Párttag:

Vigyázzunk! Komoly a helyzet,

mit elvtársunk megjegyezhet:

hatalomból ha lebukunk

kifelé vezet az utunk,

s tényleg nincsen hová menni,

itt muszáj valamit tenni.

Negyedik Párttag:

"Rossz helyzetben jó taktikát!"

Nem igy tanitott-e a Párt?

Nekünk ezen kell okulnunk

s valami jót kigondolnunk.

S követhetünk szovjet példát:

ez sok bajon vezetett át.

Második Párttag:

Úgy van! Nekem máris megvan,

legalábbis gondolatban:

Nem is kell tennünk nekünk mást:

rendeznünk egy rendszerváltást!

Negyedik Párttag:

Rendszerváltást?! És ezalatt

mit ért, ha kérdezni szabad?

Második Párttag:

Kedves elvtársam, elnézést,

ki mit ért? a jobbik kérdés.

A nép azt fogja érteni

kommunizmus megszünt neki,

s veszi bizonyitékául

azt hogy a szovjet kivonul.

Nosza, lesz majd üres öröm!

Már előre is röhögöm.

S rendszerváltás mit mond nekünk?

Nem változik csak módszerünk.

Változtatunk egyet és mást -

propagandát, politikát:

megszoktuk mi ezt a multban:

nem változik más csak szólam!

Ötödik Párttag:

Lényeges lesz úgy átállni

Nyugatot kell kiszolgálni.

Kelet kimegy - Nyugat bejön -

legyen jelszavunk ez rögtön:

"Keletet, muszájból, ingyen,

Nyugatot hogy megfizessen!"

(A teremben csendes moraj,

hitetlenkedés a fő baj,

ezt beszélőnk rögtön látja

s siet hogy megmagyarázza.)

Nyugat tanulmányozása

évek óta rám volt bizva.

Nekem volt bizonyos multam -

lényeges hogy megtanultam:

őket nem érdekli mi megy

más országban, őket csak egy,

üzleti érdek, vezérel -

s nagy profitot érjenek el.

Harmadik Párttag:

Tényleg igy van! Afrikában,

Közép s Dél-Amerikában

diktátorokkal is kötnek

szövetséget - s üzletelnek.

Sőt, ezeket támogatják!

De folytassa, kedves elvtárs!

Ötödik párttag:

Ők csak felelőst keresnek,

akivel tárgyalni lehet,

s megmaradhat régi rendben

minden amig ők szép csendben

(nem kell senkit felizgatni),

ki tudják a nagy pénzt vinni.

S fizetnek is, bőven, érte -

hogyha nekik ez megérte.

S hogy megérje, ehhez ez kell:

hogy legyen valami rendszer

ami őket kiszolgálja.

Milyen rendszer? Kutya bánja!

Harmadik Párttag:

Hangsúlyozhatjuk elégszer?

Itt csak mi vagyunk a rendszer!

S tiz-húsz év kell majd mig más párt

alakithat erős kormányt,

s közben megtömtük a zsebünk,

s kapitalisták mi leszünk!

Első Párttag:


Elvesztettük mi az agyunk?

Hát nem kommunisták vagyunk?

Nyugatnak az ellensége,

s Nyugat velünk összeférne?

Második Párttag:

Nem mondtam már? Nyugi, nyugi!

Mit tett eddig a Nyugati?

S ha nyugatnak kell más rendszer,

rendszerváltás pont megfelel!

Hadd örüljön sok hülye nép -

szervezetünk maradjon ép.

Hatodik Párttag:

Aki örül nem vérszomjas:

igy a kritikus napokat

átvészeljük. És még egy jó:

kezünkben marad a sajtó.
S ne felejtsék, jó elvtársak,

a szervezkedést mi másnak

negyven éve megtiltottuk:

mi lett volna, lebuktattuk.

Gyakorlatuk nincsen ebben,

s egyébként és máskülönben

szervezkedni kik akarnak -

a nullából indulhatnak!

Negyedik Párttag:

Elvtársaim, kérem szépen,

ez jó beszéd, ezt megértem.

Tegyük fel, hogy verseny párt lesz,

annak szervezete nem lesz.

Szóval, nem lesz mitől félnünk,

pláne mivel most köznépünk,

mivel nincs más ismert neves,

biztos csak jó embert keres.

S ha ellenünk jó, s nagybecsű -

ebből nem lesz véres kezű!

Hetedik Párttag:

Úgy van! Úgy van! Nagyon helyes.

Elvtársam, maga nagy eszes.

S aki itten kormányozna

annak kell mit tőlünk kapna:

diszkrét helyi támogatást:

ne válasszon meg a nép mást.

Ezt országos szervezetünk

elintézi, közben nekünk

- hiszen hasznosak maradtak -

embereink megmaradnak,

miglen az ő hitelüket

gyengitik az ilyen ügyek.

S végül vagy mi dirigálunk,

vagy - hol nem - ott szabotálunk,

amig olyan gyengék lesznek

idő kell csak, s tönkre mennek.

Mi vagyunk csak szervezettek:

nem lesz jó végük ezeknek.

Harmadik Párttag:

Közben lesz még egyéb dolgunk:

a nép reményét szitolnunk,

festenünk mi ideális -

s persze korántsem reális:

megszűnik, mit kaptak, éhbért,

s ők is kapnak nyugati bért.

S tapasztalják majd a valót:

kapnak majd nyugati adót.

S lesznek majd nyugati árak.

Béremelés? Az majd várat!

Minél nagyobb az ábrándjuk

annál nagyobb csalódásuk,

s ki tudja? Ilyen légkörben

a sok hülye majd megdöbben,

s csalódástól lesz oly dilis -

nyerhetünk egy választást is!

Első Párttag:

Én nem mennék ilyen messze,

legalábbis helyzetünkbe'!

Mégis, van ebben sok igaz,

s hiszem, találtunk kiutat.

Második Párttag:

Zavaros lesz majd a helyzet,

mit sajtónk tovább keverhet,

s biztos tudunk majd halászni,

hol más legfeljebb pecázni

- horoggal e parton állók -

amig csak nekünk lesz hálónk!

De nem erre alapozom

most vitatott ajánlatom.

Tudjuk: a nép tisztességes,

s alapjában békességes.
Ez csak végletekig ajzva

hozhat minket igaz bajba.

Hogyha megtartanánk nevünk,

s folytatnánk mit eddig tettünk,

nem váltanánk politikát,

csak szitanánk a haragját.

Harag célját el kell venni,
s pártunk - névleg - megszüntetni.

Első Párttag:

Úgy van. Háborgó vizekre

olajat kell öntenie

valahogy ennek a Pártnak,

mert népharag mégis árthat!

Hatodik Párttag (magyarázó hangon):


Erre jó a rendszerváltás,

és a reménnyel vakitás:

s be is veszik majd nem vitás -

főleg ha tudják nincs jobb más.

Hetedik Párttag:

Időközben a jó jelszó:

"Propaganda, s sajtó, sajtó!"

Második Párttag:

Minél nagyobb zavart keltünk,

annál jobb lesz minden nekünk.

Például a forradalmat

vezető több párttagunknak

szerepét kiemelhetjük,

őket hősként kezelhetjük.

Első Párttag:

Bocsássanak, ezt nem értem.

Nem pártunk volt az nem régen

ki üldözött minden olyat

ki az ellenforradalmat

népinek ha merte vélni,

s nem kellett azt elitélni?

Elvtársam, nem lő ön bakot?

Nem mi akasztottuk Nagyot?

Második Párttag:

Már az egyház is igy tette:

holt eretnekét szentelte.

Mondjuk, forradalmukat nem másnak,

a reform kommunistáknak

köszönhetik, s majd megáldnak!

(A teremben asztalverés,

hasból kitört nagy röhögés,

s egy emberként vastapsolnak,

ütemesen szólamoznak:)

Rend-szer-vál-tás! Rend-szer-vál-tás!

Tény-le-ges ha-ta-lom tar-tás!

(S ezzel, most - mint szokás szerint -

megbeszélik személyenként

ki mit intéz, hol és hogyan,

mert most dolguk valahogyan

meggyőzni a népet: áldás

nekik ez a rendszerváltás.

S ezek közül egy se hülye,

kérdés csak, hogy sikerül-e?)

II. Utcán, teren

Az első Népfia:

89 hozott egy s mást,

s kommunista rendszerváltást.

Legyen érte Pártnak hála,

nem kellett vernünk halálra

a sok piszkos csirkefogót -

s megspóróltuk ezt a melót.

Tudjuk: ezt ők maguk tették,

s saját bőrüket mentették -

egye fene! Lényeg a tény,

s ugyanaz a végeredmény:

leszállnak most a nyakunkról,

s szabadulunk oroszoktól.

Ezek nélkül nincs hatalmuk,

s szabadságunk visszakapjuk.

Vérezzük be mi is kezünk,

s mint ők, pont olyanok legyünk?

Isten ments! Hisz ilyet tenni

kommunistának kén' lenni,

s mi nem vagyunk ilyen gazok,

tisztességes, jó magyarok.

A második Népfia:

Te Jóisten de sok párt van!

Vakarhatom most az állam:

ki melyik párt s melyik a jó?
Mit mond ezekről a sajtó?
Atyaisten ennyi újság?

Melyikben van az igazság?

Amit ez mond, az tagadja:

mit tegyen egy istenadta?

S a vokson is ki ismerős?

Ki legyen az új felelős?

Hogy tudjam ezt eldönteni -

neve sem ismerős neki,

nemhogy én most azt is tudjam,

ki az itt akiben bizzam?

Mindegy, itt egy név, s a lista

remélem, nem kommunista.

Aztán majd minden elválik,

kutyaláb mindig kilátszik.

S ha nem tesz amint akarom,

legközelebb kiszavazom.

S tudni fogom! Tényleg áldás

nekem ez a rendszerváltás!

Első Népfia:

Hová lettél, édes álmom?

Most Nyugat lesz a halálom?

Már megint útfélre estem,

s munkanélkülivé lettem?

Bezárták a gyár kapuját

s elvették annak piacát?

Emelkednek árak, adók,

csak a bér nem? Mi a manó?

Megállj menet! Vissza! Vissza!

Jobb volt a kommunizmusba'.

Akárhogy is kihasználtak

munkát, lakást mindig adtak,

s olyan úgyse lesz a földön

volt rendszerük visszajöjjön.

Cserélték is a nevüket

s szocializmusban hiszek.

Kezembe van még a voksom,

őket visszaszavazhatom!

Harmadik Népfia (később):

Három a magyar igazság,

nincsen itten más mint gazság:

postarablás, olajügyek

s hogy flancolnak a krimisek!

S mi nép jött be? Ember fia!

Pesten az orosz mafia?!

Robbantanak, embert ölnek,

s ha nem vigyázol, lelőnek!

S amit néha nézni is sok:

parlamentben pufajkások

az országot fűnek, fának

eladják mig kivizsgálnak

- komótosan - sok bűnügyet:

sajátos belügyeiket.

Igyekezetüknek hála

közszükségleteket mára

külföldiek szolgáltatják,

bár mi fizetjük az árát.

S ég is a gáz, ára már kincs:

éppen csak hogy melege nincs.

Nagyban pörög minden óra:

fizetni lesz katasztrófa!

Negyedik Népfia:

Mit tehet az ember fia?

Nyugati már a muzsika:

nyugatiak, adók, árak,

csak a kereset, az várat.

Lehetetlen megélhetés

munkanélküli tengedés,

s melózhat igy szegény munkás,

sőt még kell is másodállás -

előbbre kell jutni neki

valahogyan, ennyi tuti:

árúbőség üres remény

akkor ha üres az erszény.

S - derült égből szakadt menybolt -

meg kell vegye mi övé volt:

(Isten bizony igy kell tenni) -

ön lakását meg kell venni.

Igy van bizony, s nagy pénzrakást

követel meg minden lakás:

hire ment, ha ezt nem teszi

az utcára kerülhet ki.

(Csodamunkát végez sajtó,

bevetteti a rossz a jó,

s nem kell pánik, hisz nem holnap

veszit lakást, csak maholnap.

S őt megértően kezelik,

csak mi pénze van, azt veszik.

S kölcsönt adnak! Bár kamat kell,

s lakását igy nem veszik el.)

Ki teheti, nincs mást tenni:

ön lakását meg kell venni,

s vele együtt sok egyéb mást -

karbantartást, tatarozást,

fűtést, hűtést is ha az van:

igy él ő nyugatiasan.

(Az államnak ez jó húzás:

jön bevétel, lesz sikkasztás,

s megszünik egy nagy kiadás:

nem rossz ez a rendszerváltás!)

Ötödik Népfia:

Ne csüggedjünk! Mig van erény,

mindig lesz valami remény.

S van már nekünk Mekdonaldszunk,

gyönyürű sok shopping mallunk,

jó sok külföldi autó

(milyen öreg, üsse manó),

s nem tartja vissza a határ -

s megy is az - amig meg nem áll!

S gazdagságból shopping mallban

részesedünk - járva abban.

S meg is tesszük, ide járunk -

nagyot nézünk és - kávézunk.

Jobban vagyunk mint a multban:

legalább a jó most itt van,

s addig is mig jobban leszünk

legeltethetjük a szemünk.

S tanulunk: új módon ázni,

mint - például - gilisztázni.

Vannak üzleti alkalmak:

baj csak az, hogy minket csalnak!

Hatodik Népfia:

Nincsen erre már orvosság:

megromlott a közbiztonság.

Tömbházakban vasrács, lakat,

s este kimenni sem szabad.

Veszélyben vagy a körúton,

kirabolnak utcasarkon,

sokasodik a hontalan,

belvárosban bomba robban,

s külvárosban minden helyen

szöges drótot lát a szemem,

s ugató, vicsorgó kutyát:

s mindez kelt egy Gulág hatást.

Kérdezi, mi a különbség?

Sok lényeges: nincsen őrség,

s vizitelni is lehet ám

(ha megengedi a kutyám),

s kapitalista rendszerben

szöges drótomat én vettem!

Hetedik népfia:

Átéltük a Rendszerváltást,

s hozott is az nagy változást,

kivéve ebben az egyben:

minden megy a régi rendben.

Hatalmas él szépben, jóban -

szegény ember sárban, hóban;

itt növekszik a gazdagság -

amott inség, nyomorúság.

Lehet külföldre kimenni

(gazdag meg is tudja tenni),

másnak öröm hogyha Bécsbe'

egy pár órát körülnézne,

mig belátja, nem érdemes -

shopping mallban lát ugyanezt,

s itt se, ott se tud mit tenni:

nagy pénz kell egy kicsit venni.

S utazni? Tiszta őrűltség -

úgy felment a benzinköltség,

alig olcsóbb mint a taxi

Pestről Óbudára menni.

Röghöz kötött ilymód a nép,

bár neve már nem zsellérnép.

Szellemileg emelkedne?

Tévéje van, kapcsolja be!

Nézze ami kijut neki:

húszéves nyugati krimi.

S hallgathatja a rádiót:

bömbölő, bamba rock-and-rollt -

neki ez lesz a népzene:

s felejti sajátját vele.

S vigasza is van, reális:

mert helyzete most globális.

Láthatja hogy világszerte

erős gyengét leteperte,

s most helyzetét kihasználja.

(Húzzon más igát, mig állja!)

Nekik javul csak a sorsuk,

érdemtelen bár a jussuk.
S a nép egyre szegényedik:

a profitot ők fizetik,

mikép máskor minden adót.

Termelhetnek - sokat, s valót -

mi jut nekik, részesedés,

mindig késik, s mindig kevés.

S igy lett az hogy felzárkóztunk:

nagyvilággal egy a sorsunk.

Egyenlőségnek örvendünk,

kivéve a kisebbségünk,

(ami jog van, az az övék,

miénk csak a felelősség),

s a reánktelepedettek,

mert ezek most egyenlőbbek.

Átkozott, hamis áltatás

nekünk ez a rendszerváltás!

*** Lásd a fontos Epilógust a második részben.

 

Add comment


Security code
Refresh