You're Here : Home Hungarian Bajban szépült életeim Levél Thaly Bélának

Levél Thaly Bélának

Written by Veszely Ferenc  in  Hungarian - Bajban szépült életeim PDFPrintE-mail

Az igazat mondd, és ha igy beszélsz

szavad szent lesz, és erős mint az érc.



Mert nincs Isten, csak még nem mindenki

tudja

(Szabó Lőrinc)



Régi barátságunk, hova tűntél az égi homályban?

Mert az igaz hogy én legutóbb levelemben, barátom,

téged hű hitedért lehülyéztelek mondván

nincsen Isten, nincs ránk figyelő s szerető lény,

s lenne jogod rám megharagudni - ha lenne Teremtő,

aki valóban Hatalmas Gondviselőnk tudna lenni.

Egyetlen pillantás is elég a világra ezt látni:

érdek az úr és nincs nyoma sem eme gondviselésnek.

Nagyfejü szó-szajhák, propangandázók dominálnak,

széditik, áthúzzák, félrevezetik folyton a népet

(s úszitják is hol erre hol arra - de főleg egymásra),

e senki akárkik: politikusok, média sztárok -

és ezalatt tömik kicsi zsebük nagy csendben, akárcsak

nagyzsebü gazdáik: pénzes ördögök, mást kihasználók.

Az ami fórum van menthetetlenül mind az övék lesz:

megveszik, ellopják, kisajátitják őket azonnal,

bár legyen ez szószék, televizió, újság, akármi.

Bármilyen nagy is a hülyeség ők a néppel ily módon

minden hazugságuk fenekestül is elhitetik, lám

pontosan úgy mint a teológusok, kiktől tanultak,

s át is vették azok bevált módszereit: igérgetnek

mitikus jövővel, minden jóval, ami mindig csak "lesz" -

és fenyegetnek is mumusokkal - ami mindig itt van.

Úgy vezetnek mint a szamarat: elől répa, bot hátul.

Szájuk is mint dörgő papoké, oly határtalan széles,

s mennytől a mélységes pokolig belefér minden képzelt

veszedelem. Bizony e szerepre a más hit is jó lesz,

s megteszi egy szó is - "terrorista", "fundámentalista" -

(megbélyegző szavunk dögivel van) és lehet már tenni

mindeneket zsidó, arab, mohamedán s magyar ellen.

Ájtatosság is van hiszen mi "faji tisztitást" végzünk.

(Láttad-e mi folyik "Urunk akaratja szerint" ezalatt is?)

És tudunk rabolni "demokratikusan" ugyanannyit.

Ferditjük nagy buzgón tiszta értelmét minden szent szónak:

mondd: "szabadság" de értsd "szabad rablás a hatalmasoknak."

Üzleti érdekük ural mindeneket mindenütt, s igy

bankok, vállalatok dirigálnak egész nemzeteknek;

s birálnak, itélnek, tönkre tesznek hitel jegyzetekkel:

ők szabják meg ki kap és ki nem és hogy mennyit fizet. Az

állami kincstárak java része övék: kamatoznak,

zsarolnak - és minden felelősségüket megtagadják.

"Nemzetközi" persze mindegyik, s lehetetlen követni

mely vállalat van meg csak papiron vagy ténylegesen is,

(de valahogy az, mely profitál mindig létezik és az

amelyiknek kéne fizetni a sok kárért az nincs meg),

s nem tudod azt se mely ország törvénye illeti őket,

sőt azt se hogy vajjon hol a pénzük e pillanatban, mert

fénysebességgel tűntetik innen oda computerrel.

S ha menekülni kell mindig van olyan ország ki várja,

csalogatja adókedvezménnyel is őket ha jönnek.

S jönnek is nagy pénzzel, "befektetnek," és mindent igérnek,

ámbár eközben egyetlen céljuk: új hely kifosztása.

Nagy cégek igy előbb lefizetnek aztán kirabolnak,

s dolgukat végeztén tovább állnak, otthagyva utánuk

megfertőzött talajt, szemetet, elbocsájtottat - hont is.

S nincs aki ezeket felelősségre vonná, s ha lenne,

hát azonnal csakúgy zsebre tennék  akárcsak a többit.

Mindenütt mindent érdekek tömkelegének iránya

(vektoros szisztéma szert a legnagyobb érdek az úr itt,

jó magyarán csak az akinek a legmélyebb zsebe van),

ez vezet itt, és te, te ezt véled az isteni rendnek?

S vajjon az egyházak kincse honnan ered? Tán az Úrtól?

Honnan ered ma is e kelletje a hitnek, na mondd?

Lásd nyugaton mily szépen áll templom az üzletek mellett!

Csak a bank épület, az törpiti a tornyát egészen.

Láttam bizony (mondjam?) eladó templomot utcasarkon.

Nem rossz befektetés: lehet ám tizedelni a hivőt!

(Egy evangélista vezető kutyaháza mutatta

mennyi vagyont szednek azok össze: az lég-hűtéses volt.)

Közben ők kúrváznak, esznek, isznak, és élnek mint grófok:

hiveik jó pénzén vásárolt palotákban vigadnak.

Szedik az adományt, könyörögnek és sirnak ha az kell,

s még lebukásuk is profitál nekik könyvpiacon. Nézd,

Krisztus kiverhette a sáfárokat onnan, de lépj be

ma is templomba és rögtön látod: azok visszajöttek.

S percig se hidd hogy nagykeleten más a helyzet: az ott is.

Van eladó fűzér, keleplő imakönyv, és jön dögivel adomány is.

Járvány a hit ma "kommunista" keleten: missziósok

tömkelege sorozza a hitkeresőket, akikben

sohsincs hiány, mert mind az igaz hitet hajszolja: azt mit

sohse talál.  S nézd meg Afrikát: napjainkban a szekták

-- persze a szent Isten bibiliája nevében és folytán --

oda fajultak már: gaztetteik sok tanuit eltüntetni,

s bőrüket menteni, kizsebelt hiveik megölik. Nos,

mondd: ez a rend neked? S hol az Isten hatalma szerinted?

Kétszinü sok sok lény: politikusok, opportunisták,

titkos rendőrök nagy hada, sok maffiózus: e kézben

van az irányitó - szerencsésebb esetben "civil" - hatalomnak

mindegyik szála, bár sok esetben csak dúrva erőszak az isten.

Mert bizony nem tétlen az a sok generális ki gőgös

diktátorok hosszú seregét képviselve nagyúrként

dönt maga kénye vagy maga kedve szerint bebörtönzött

számtalan ember s számtalan ártatlan asszony fölött is.

Mondjad, mutasd nekem az Uristennek földi hatalmát:

omnipotenciájának kellene látszatja lenni

itten a földön is ugyebár ha valóban meglenne?

S te, aki átéltél kommunizmust azt mondod ez Isten

szent akaratja - s elhiszed ezt? Magyarázhatod ezt te?

Mondd, ez a rend? Ez-e a te Isteni rended s ez jól van,

mert Istenünk határtalan szeretetét ez mutatja?

Mondd, legyen áldott jó Urunk, "gondviselőnk," ki ily módon

testünkön igy űzi, gyakorolja hatalmát fölöttünk?

Kész röhej, s őrület ilyet állitani. Szeretőink

minket nem vernek. Csak a perverzek verik igy egymást, nem?

Perverz ezen vallás, Mohammed ezerötszáz éve is látta,

s felszabaditott ő - ugyanannak az Úrnak nevében -

az "eredendő bűn" Saul-Páltól fogant képzetétől.

(Persze ez nem zavart soha pap-teológust vagy hivőt,

jóllehet Mohammed sose vélt új vallást alapit'ni,

Ő maga azt mondá csak az Ábrahám vallását tette helyre -

azt, amit Szent Pálunk a zsidók szerint is elferditett.)

Ez a Pál nagy szent volt: az izélést is bűnösnek vélte.

(Nem csoda hogy a korbeliek követelték szent főjét!)*  (Ap. Csel. 18:12-16)

Nos, Urunk (Pál szerint), kell is verjen, mert szaporodunk ám!

És csakugyan: vulkánok okádnak, ragályok és pestis,

szélvihar, ár, belviz, mérgezés, sok özönvize gondnak:

háborúk, égvesztés amitől menekülnek a népek,

eb ebet esz és ember öl embert. A vad állatoknak

sincs helyük már mert mi beboritjuk a földet s kiirtunk

úgy mint a sáskák - s végzetesebben - egész sereg  fajtát:

bűntet a "jó" Isten embert s állatot könyörületlen.

Ez az Uristen terve, ez gondviselése ránk, mondod?

Nézz körül bárhányszor s bármikor - ugyanazt fogod látni,

azt ma, mit próféták ostoroztak már több ezer éve:

mindenki a földi hatalom vályújához törekszik,

mindenki önmagának akar kikaparni amit tud.

Hol van a közösség ügye, hol leledzik meg a nemzet?

Mely mesekönyben él az a szent szeretet ami ápol?

Érdek, erőszak és hazugság hatalom: ezek most is

a helyi fenntartók a világban s azt mondod ez jól van?

Jó-e azért hogy ez "bizonyitsa" van (kell?) másvilág is?

Nyakatekert és értelmetlen ilyenekről vitázni.

Mondná az Egyszeri: "Nekem adja kend ezt a világot

s én adom kendnek majdan az égi jövőt." Bevennéd ezt?!

S jól van ez igy mert igy, elesetten, vezeklünk s a Pál-kitalálta

"eredeti bűnünk" törlesztjük? Hát a rablók, azok nem

törlesztenek? Őket nem zavarja az Isten: jól élnek.

Mondd, öregem, hogy tudsz te ilyesmiben hinni?!

Bár a világ - ezt jó, megadom - csakugyan "teremtődik:"

új csillagok lobbannak felettünk a jó-magas égre

- szupernovák születnek gombolygó galaktikok közt

s fekete lyukakba tünik égitest szárnyaveszetten -

(s létezik törvény is hely-kötötten), de a csillagászok

többnyire már a végtelen egyetemekre fogadnak:

Ime, az ő agyuk már az egy világ képzetén túlhat.

S ez, ami van, e lét de istentelenül katasztrófás!

Hol lenne rend itt mondd - ütköző holdak, galaktikák közt?

Kellene jól tudnod: nincs légbeli lény, aki szeretettel

gondolna ránk, s bizony buta hit eme földi valóban

képzelni ezt akkor amikor magad is tisztán látod

megrabolt népünk - jómagad - s ártatlanok szenvedését.

Micsoda elképzelt gondviselés ez? Hisz a képzet is átok:

Altatja csak pont azt kire éber értelem kéne vigyázzon.

Akkor is hogy ha létezne Hatalmas Isten nekünk csak

átkoznunk kéne förtelmes égi nevét hisz ép ésszel

nem lehet felfognunk eme sok gonosz rossz cselekvését.

Azt se meséld nekem hogy a rossz az az "Ördög" munkája

és hogy ezért Isten-urunk nem felelős, s azt se mondjad

hogy az ördög az Ő ellensége vagy szolgája hisz ekkor,

vagy ördögi maga ez az isteni mű vagy az Isten nem

mindenható. Igy ne magyarázz nekem "Gondviselőről."

Az ilyen gondviselés ha akarna segit'ni se tudna.

Édes és jó barátom  bizony ne keress semmi rendet

ott hol az nincsen meg. Ehelyett a kezedbe vehetnéd

ön fejedet s tennél amit tenni lehet. Bizony nincs más:

"csak amikor a szent szeretet kormányozza a létet,

s önfegyelem korlátban tud tartani minden rossz ösztönt,"

csak akkor lesz békés rend a földi világban. (Különben

más ötletem is van: ahol jó ember egy gazembert lát,

ott, azon helyben kell kitekerni nyakát. Ez megoldná

legnagyobb problémánk, a tulszaporodást.) A jó látnok

nem szabad hogy az égre tekintsen hanem befefelé kell

néznie (és persze a saját suta lába elé is).

Lényeg az hogy a szent szeretet nem az égben leledzik,

csak a saját belső kebelünkben van az, mint tiédben.

(Hiszed-e vagy nem ez bizony bennem is megvan és bőven.)

Hogy te - az ember - jámbor és jó vagy azt látom és hidd el

az aki vagy soha meg nem szűnteti jószántam érted,

s szeretlek akkor is ha te nem, ugyanis én belátom:

régi szeretetünk megmaradhat, hisz azt hogy te tényben

éppen oly nagy botor vagy mint hitben ne mondd, hiszen én azt

nem hiszem el. S ez az, s nem az Isten ki engemet őrjit:

jó eszed ön-vállalt baromi buta megtagadása,

ez teszi hozzád irt levelem vehemessé. Az Isten,

(Istened) csak szegény Mikulás ki igért mogyorót hoz,

de te barátom engeded e beigért mogyorókért

hogy a hited ellopja mit tolvaj se tudhatna lopni:

józan eszed. Hitvak vagy bizony, te majdnem-hivatásos:

nagy szerencséd hogy papjaid téged kifúrtak, különben

gyógypedagógus helyt csak kispap, bizony kispap lennél te:

a butaságot és altatást hivató szerencsétlen.

(Többre csak úgy vinnéd ha te is tudnál jól nyalni-fúrni,

de legalábbis ezt nincsen vágyam sem képzelni rólad.)

Igy eszedet te csak nyakafúrt magyarázatért nyúznád

hogy "bizonyitsd" mindazt ami nincs s bizonyitni se tudsz:

az Isten "jóságát" s "szerető okos gondviselését",

hirdetve: "Minden jó s Isten tervei megvalósulnak.

Összhang van az egész Egyetemben s az Isten a trónján."

Pontosan ezt tetted tézisedben, de annyi eszed csak

volt neked hogy szent éhkenyeret sose törtél magadnak.

(Nem szemrehányás ez, hiszen néked is meg kellett élned,

s gondolnod kellett kis családodra is. Nos, a tanulság:

bár ez a szép vallás nagyban jól fizetődik a nagynak,

a kicsik ott is éhbéresként dolgoznak, s kihasználva.)

Be szivesen adnék neked jóhiszeműen s örömmel

ennyi hitelt: te nem  a bántásért haragszol és hallgatsz

- mint keresztyén, te ezt nemigen tehetnéd meg magadnak -

egyszerüen csak mert neked több a gondod az idődnél

s ezért nem irsz! Csakhogy bizony eddig is ez volt a helyzet,

s sűrűn irtál. Igy hát hallgatásodnak más oka van. Tán

praktikus ember vagy: te a hasznomat nem tudod látni,

hisz én itt a földön (ahol te aludnál) biz csak ébresztenélek,

s ez neked nem tetszik. Avagy látod hogy elkanyarodtam

egykori hitünktől. Biz ez igy van, mert rájöttem arra

hogy minden egyház csak kicsi ház mely "közösség" nevében

elkülönit minden mást-hivőtől és uszit is rájuk.

Ki az embert tartja önnön látókörében, bizony az

nem lehet vallásos-kicsinyes. Olyan nagyok a gondok

globálisan hogy csak összetartva tudjuk elkerülni

globális sorsunk mely katasztrófára néz. Ilyenképpen

nem kell nekem vallás: elég gond nekem embernek lennem.

Végül, lehet hogy - szemeid égre emelve az Úrhoz -

látod: mi nem szomszédolunk az örök életű mennyben.

(Nos, csak azért hiszem neked ezt mivel te se leszel ott.)

Szóval a lényeg ez: neked jobban kell vak Istenedbe

vétett hited mint nyiltszemű ifjúkori jóbarátod,

még akkor is ha - mint ezt bevallod - ez Istent nem lehet

ésszel felfogni vagy bizonyitani sem. De szerinted

nem-létezését sem. Ez nem igy van. Világunk egésze:

űrtől a földig, mostani s mindenkori létezése,

s állapota tisztán mutatja a hiányát ez Úrnak.

A "Szerető Isten" fogalma oly edény: vizet nem tart,

foltozgatá bár kétezer éve kivűlről a sok pap,

észre se véve hogy az edény kiürült. Majd örömmel

tudják mutatni hogy az edény milyen jó: nem folyik már.

Ez példaképben a teológia végső jutalma.

Jóság csak emberben akad - más egyebekkel takarva -

s gondviselés is csak állatokban leledzik, meg bennünk.

Nincsen neked okod égi gondviselésre utalni

és eszed kormányát ily üres hitnek körmére biznod.

Egyetlen értelme van e hitnek: önkábitó módszer,

ön-felelősséged, saját félelmed megtagadása,

s ön-kielégités: agyunk rendszerezést követel, mert

igy tud az csak léthez igazodni: fogalmakat alkot.

Úristenünk csaló fogalom: rendet látni hol nincs rend,

s gondviselést  érezni ott hol semmi gondviselés sincs.

Sajnos nem áll meg értelmes, jó logikát s kritikát ez.

Hogy hinni tudj el kell dobjad józan eszed: hülyeség ez.

S áldozol engem is hülyeséged oltárán. Most buzgón

hallgatsz, nagy csendben. Jó, legyen kuss a neved, te akartad.

És - hogyha úgy tetszik - legyél felszabaditva: nem kötlek.

Tégy ahogy tenni akarsz, de fontold meg azt mire kérlek -

régi barátságunk követel mindkettőnktől csak ennyit:

Látod elmúlnak napjaink (e rövidültek de szépek),

édes öregségünk mezein a halál lova vágtat,

és a nagy semmi Káosz (vagy Istened is) befogad majd -

és azután egyik se törődik velünk. Nekünk kell hát

igy törődnünk, Bélus, amig csak ezen földön mi élünk,

gondot viselni is nekünk kell csak egymásra, hiszen lásd:

bennünk van meg csupán az az isteni nagy szeretet és

igy bizony irnod kell, nyavalyás, neked is már.



( Kamloops, 2000 Április 14.)

Add comment


Security code
Refresh