You're Here : Home Hungarian Cikkek Az elvándorolt Alma Máter

Az elvándorolt Alma Máter

Written by Sóvári Szeréna  in  Hungarian - Cikkek PDFPrintE-mail

(Film a UBC-soproni erdőmérnökökről)

1956 -nak  voltak  kegyetlen,  véres,  feledhetetlen   eseményei  és  egy  történés  amelyet   rendhagyó,  érdekes (úgymond  furcsa)  szavainkkal  lehetne   leginkább  jellemezni. Ez, -  ma  már  történelem - a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem több mint kétszáz diákjának  külföldre való távozása: dékánostól,  professzorostól, tanársegédestől.

Novobáczky Sándor magyarországi filmrendező, Nádorfi Lajos operatőr és Somogyvári Rudolf produszer kétrészes TV filmet készített róluk:„A Nagy Utazás" és „Életutak" címmel, aminek  vancouveri premier bemutatóját láthattuk május  16.-án  a  Vancouveri  Magyar  Kulturális Egyesület  Székházában, ahol a történtek, a sorsuk alakulása  iránti érdeklődés zsúfolásig megtöltötte a dísztermet.

Bármennyire  váltak  is  útjaik  a  későbbiek  folyamán  eltérővé,  szerteágazóvá,  az a közös bennük, hogy lelkük mélyén valamennyien ma is soproni diákok. A film gondolata Novobáczky Sándor és Winkler András, a mai soproni egyetem volt rektora kb.10 év előtti alkalmi találkozása és beszélgetése után született.

A Sopronból Kanadába, országon belül Vancouverbe került,  „öreg-diák" közösség nagy  érdeklődéssel fogadta a film  gondolatát  és  meleg  szeretettel  a  film elkészítőit, akik előtt kinyíltak az otthonok ajtai, Székelykapui. Mint elmondták:   „Tőlünk   nem   kértek   semmi   mást,  mint  érdeklődésünk   kinyilvánítását   és   a   filmezésben   való együttműködést."  Ennek   a  filmnek   a  vancouveri   magyar   házban   való  bemutatóját   Szanyi  László   újonnan megválasztott  elnöknek,  Rétfalvi  László vadállomány biológusnak és Józsa László faszerkezeti mérnök és fafaragó művésznek  köszönhetjük,  akik  a  filmstábbal  együtt töltötték a filmezés bányamunkájának mind a két hetét. Külön kiemelték  két  kollegájukat:  Palkovics  Jánost  és  Kocsis  Tibort  akik  rendkivül  sokat  tettek  a  film  létrejöttének  érdekében. Az  első részben  látható  néhány  szomorú kép a forradalmi eseményekről és a kivándorlás részleteiről, a második  rész  pedig  az  itteni  életbe való beilleszkedés nehézségeit próbálja érzékeltetni, egészen a végkifejletekig, ami végül lírai hangot ölt.

140 -en  végeztek  az  egyetemen,  ahol  többnyire  magyar  nyelven  tanulhattak  tovább;  közülük  60-an  ma  is Vancouverben  élnek, és  közel  ennyien  Vancouver  Szigeten. Professzoraik,  tanáraik  olyan  fundámentumot raktak le diákjaikkal, amely egy egész életet alapozott meg. Valamennyien szép pályát futottak be a különböző ágazatokban az  erdész - fiúk,  erdész- lányok,  akik  kiváló  apák   és   anyákként   is   helytálltak. Adamovich  László  professzor  úr, (a mi drága Laci bácsink), beszél például az ő immáron öt generációs  erdészcsaládjáról otthonában, ahol a kertjének szépségében  gyönyörködve  az  az  érzése  támad  az  embernek,  hogy  bizony  ezt  a  kertet  nem  akárki, de magas természettudós  szakember  keze  simogatja.  Józsa  László  arcán  az elégedett  ember rokonszenves mosolya jelenik meg, amikor megosztja örömét, hiszen ő családostól jött, szülőkkel, testvérekkel  és  két diák-sógor-ral is dicsekedhet. Szy Ferenc  kertjében, Viktóriában,  ahol  jonathán  almafa  kínálja  szerényen árnyát, gyümölcsét, láthattuk például britcolumbia vadállományának egy-két kedves példányát is vendégeskedni.

„Nem  tudtuk,   hogy   valójában   mit   is   kíván  tőlünk  az  itteni  társadalom."    „Lett  közülünk  költő,  orvos, vezérigazgató,  professzor, vállalkozó,  erdész,  természetvédelmi kutató és még sorolhatnánk,"- vallják büszkén.

Mit is lehetne többet kívánni, kedves soproni diákok?!

A film talán  legszebb, legmeghatóbb  része a majdnem utólsó kép: ahol egyikük a négy és fél hónapos kisunokát bemutatva  arról  álmodik,  s  azzal  büszkélkedik,  hogy  ez  a  gyermek  még  érteni  fogja  a  magyar  szót,  hiszen a nagyszülők és a szülők szívügyüknek tekintik a kisunokával  való kizárólagos magyar nyelvű beszélgetést.

Szerencse fel fiúk, lányok!

2004 május 16

---------------------------

"Only the educated are free."            "The roots of education are bitter,

-Epictetus, Discourses                       but the fruit is sweet."

Csak a tudás tehet szabaddá.             -Aristotle, q.by Diogenes

A tudás gyökere keserű, de a
-Fordította, Sóvári Szeréna                 gyümölcse édes.

Megjegyzés:  (Csak a tanultak szabadok. - Lett kijelentve: Epictetus, Discourses. / Vagy: Csak a tanult szabad. - Ahogy jobban tetszik. Én viszont abban nem vagyok annyira biztos, mint abban: A tudás szabaddá tehet.)

Régmúltból idézni azért szükséges, mert a kortárs bölcseknek nem hiszünk. Nem olvasunk eleget (legfeljebb ponyvát), így azt sem tudjuk kik is ők. ssz

A writer gives passport to his/her own state of mind.

Az író ember engedélyt, belépőjegyet (útlevelet) ad az olvasónak ahhoz, hogy az beleláthasson gondolati és érzelmi világába.

Az iskolapad csak egy a sok közül ahol megszerezheted az alapokat, tudásodat gyarapíthatod, ám teljes hiánya nélül is elérheted a hegytetőt, de csak ha kitartó vagy, az alap-táplálékkal megrakod a hátizsákod és a forrásvíz mellett vezet az utad, annak vizét iszod.ssz

Add comment


Security code
Refresh