You're Here : Home English Veszely Translations Hungarian Folk Poetry - Part One

Hungarian Folk Poetry - Part One

The purpose of this work is to make available for the English speaking world some of the rich cultural heritage of the Hungarian nation preserved in its folk poetry, which comes from an oral tradition as can be gleaned from its cadence, even in written form. In particular, my wish is to preserve this heritage for the Canadian, American, British, and Australian descendants of Hungarian refugees, whose command of the Hungarian language has faded, but who may remain  interested in their Hungarian roots and cultural heritage nevertheless. I trust the reader of whatever heritage will find it self-evident that these songs, poems and ballads are worth preserving.



The numbering of the poems is taken: as numbered in Hét Évszázad Magyar Versei, published in Hungary by Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954, my source for these translations.  The original numbering is based on the presumed age of the poems, dating back to approximately 1000  A. D. Note also: Other than the Ballads, the numbered entries have no titles, and are known only by their first lines.



* The asterixed poems have been set to music as well



1

Ahol keletkezik egy ékes nagy út,

Amellett  keletkezik egy halastó állás.

Hej, regülejtem,regülejtem!



Azt is fölfogá az apró sásocska,

Arra is rászokik csudafiúszarvas.

Hej regülejtem, regülejtem!



Noha kimennél uram, szent István király,

Vadászni, madarászni,

De ha nem találnál sem vadat sem madarat,

Hanem csak találnál csudafiúszarvast,

Hej, regülejtem, regülejtem!



Ne siess, ne siess, uram szent István király,

Az én halálomra,

Én sem vagyok sem vadlövő vadad,

hanem én is vagyok az athaistentől

Hozzád követ.

Hej regülejtem, regülejtem!



Homlokom on vagyon fölkelő fényes nap,

Oldalmon vagyon árdeli szép hold,

Jobb vesémen vannak az égi csillagok.

Hej, regülejtem, regülejtem!



Szarvam vagyon, ezer vagyon,

Szarvam hegyin vannak százezer sövények,

Gyújtatlan gyulladnak, altatlan alusznak.

Hej, regülejtem, regülejtem!



1.



Where a large, ornate road begins,

Beside it begins a fishing lake stand,

Haey regouileytem, regouileytem.



That lake is held  embraced by some tiny reeds

To which Wonderboy Stag habituated.

Haey regouileytem, regouileytem.



Would you go out, my lord King Saint Steven,

Hunting or birding,

But if you should not find neither game, nor bird,

Instead, should you find Wonderboy Stag,

Haey regouileytem, regouileytem.



Don't hurry, don't hurry my lord, King Saint Steven,

Onto my death.

I am not game for your hunting,

But I am from the Almighty

To you an ambassador.

Haey regouileytem, regouileytem.



On my forehead is the rising shiny sun,

On my side is the etheral beauty moon,

On my right kidney are the heavenly stars.

Haey regouileytem, regouileytem.



I have hornshoots a thousand,

On their tips a hundred thousand torches

Unlighted, lighting, unextinguished, extinguishing.

Haey regouileytem, regouileytem.



4



Serkenj fel, kegyes nép,

Mert most jő a hajnal,

Aranyszál tollakkal,

Repdes, mint egy angyal.



Ingó-bingó fűszál,

Cifrán felöltözik,

Lilliom-  rózsába

Meg is törülközik.



Amennyi fűszál van

A tarka mezőbe,

Amennyi csepp viz van

A tenger medribe,

Annyi áldás szálljék

Szent János fejire!

Szivesen kivánom!



4.



Awaken, devout people,

For the dawn is dawning,

With gold strand feathers

Flapping like angelwings.



Leany-bendy grass blade

Dresses in frilly frills,

The lily with the rose

Dries itself always.



As many a blade of grass

In the calico field

As many droplets

The ocean's basin yields,

May the head of Saint John

Receive as many blessings!



This is my heartfelt wish.



5



Kis kacsa fürdik fekete tóban,

Anyjához készül Lengyelországba.

Aranyos a szárnya, ezüstös a lába,

Fordulj ki, fordulj ki aranyos Mariska!



5.



Little duck bathing, black lake of lowland,

Prepares to see his mother in Poland.

Golden are his wings silver are his feet,

Turn around, turn around, golden girl (Marishka!)



(Translator's note: a game with this chant survived into my childhood in the

1950-s. we moved in a rotating circle facing outward until, one by one, we

turned to face each other as our name was called.)



6

Katalina, Katalina,

Sszállj el, szállj el,

Jönnek a törökök,

Sós kútba tesznek,

Onnan is kivesznek.

Kerék alá tesznek,

onnan is kivesznek.

Ihol jönnek a törökök,

mindjárt agyonlőnek.



Katalina, Katalina

Take flight, take flight.

A-coming are the Turks

Put you in a salt well,

Take you out from there.

Put you under a wheel,

Take you out from there.

Here come the Turks for real

They will shoot you, they will!



(Translator's note: Katalina/Katica/ katica bogár = ladybug.

In my youth this old ditty  still served for a children's game, where children

gather around a chaser, chant the ditty, then scatter. "Shoot" in the last line is replaced by "catch" in the game version. The one caught by the chaser will become the new chaser.)



17



Kádár Kata - népballada



"Anyám, anyám, édesanyám!

Gyulainé édesanyám!

Én elveszem Kádár Katát,

Jobbágyunknak szép leányát."



"Nem engedem, édes fiam,

Gyula Márton!

Hanem vedd el nagy uraknak

Szép leányát."



"Nem kell nekem nagy uraknak

Sszép leánya,

Csak kell nekem Kádár Kata

Jobbágyunknak szép leánya."



"Elmehetsz hát, édes fiam,

Gyula Márton!

Kitagadlak, nem vagy fiam,

Sem egyszer, sem másszor."



"Inasom, inasom, kedvesebb inasom,

húzd elé hintómat, fogd bé lovaimot!"

Lovakat bégogták, útnak indultanak,

Egy keszkenőt adott neki Kádár Kata:

"Mikor ez színibe vörösre változik,

akkor életem is, tudd meg, megváltozik."



Menyen gyula Márton, hegyeken, völgyekön,

Egyszer változást lát a cifra keszkenőn.



"Inasom, inasom, kedvesebb inasom!

A föld az Istené, a ló az ebeké

Forduljunk mert vörös már a keszkenő,

Kádár Katának immár rég vége lött."



A falu véginél volt a disznópásztor.

"Hallod-é, jó pásztor, mi újság nálatok?"



"Nálunk jó újság van, de neked rossz vagyon,

Mert Kádár katának immár vége vagyon,

A te édesanyád őtet elvitette,

Feneketlen tóba belé is vettette."



"Jó pásztor, mutasd meg, hol vagyon az a tó,

Aranyim mind tiéd, a lovam s a hintó."



El is mennek ők a tónak szélire.

"Kádár Kata, lelkem, szólj egyet, itt vagy-e?"



A tóba megszólalt Kádár Kata neki

Hozzája beugrék hamar Gyula Márton.



Édesanyja vizi búvárokat küldött;

Megkapták, meghalva, összeölelkezve.



Egyiket temették oltár eleibe,

Másikat temették oltár háta mögé.



A kettőből kinőtt két kápolna-virág,

Az oltár tetejin összekapcsolódtak,

Az anyjok odament, le is szakasztotta,

A kápolna-virág hozzá így szólala:



"Átkozott légy, átkozott légy,

Édesanyám, Gyulainé!

Éltembe rossz voltál,

Most is meggyilkoltál."









17



Kate Kadar - a folk ballad





"Mother, mother, my sweet mother!

Née Gyulai, my sweet mother!

I shall marry young Kate Kadar

Our serf's beautiful daughter."



"Won't allow it, my own sweet son,

Marton Gyula!

Do not tarry, instead  marry

a lord's own beautiful daughter."



"I don't want to hurry, marry

Any lord's beautiful daughter.

Rather marry our Kate Kadar,

Our serf's beautiful daughter."



"You can go then, my own sweet son

Marton Gyula!

I disown you. You are no son,

To me you are nothing, fella!"



"My footman, my footman, my favoured footman,

Bring out my brougham, harness the horses, man!"



They harnessed the horses, ready for the journey,

Kate Kadar gave Marton her kerchief, said briefly:

"When this kerchief's color changes, when it turns red,

Know that my life has changed, I have reached my sad end."



On went Marton Gyula, through mountains, through valleys,

Until he saw a change on Kate Kadar's kerchief.



"My footman, my footman, my favoured footman,

The land belongs to God, horses belong to dogs,

Let us turn home for the kerchief has had turned blood red,

This can mean only that Kate Kadar is long dead."



At the end of the village stood a lone swineherd.

"Hear you me, good swineherd, what news is, have you heard?"



"With us the news is good, but bad the news for you:

Because Kate Kadar died, her life is now over.

Your mother had her taken to the lake yonder

And - worse - she had her thrown into it to drown her."



"Good pastor, show me then, show me that yonder lake,

My brougham and horses will be yours for the take."



Indeed they went to the edge of that yonder lake.

"Kate Kadar, are you there? Answer me, my sweet Kate!"



From the lake Kate Kadar soon answered him,

Good Gyula Marton then jumped right within.



His mother then sent some divers down there,

And they were soon found hugging each other.



One of them they buried in front of the altar,

The other they buried behind the same altar.



Of the two grew out two chapel flowers,

They joined, clasping on top of the altar.

Their mother went there, tore down the flower

Upon which this flower thus addressed her:



"Cursed be you, mother, a hundred times over,

My sweet mother, née Gyulai, you'll go straight to hell.

You have been bad to me in all my life,

Now you have killed me for the second time."



18

Kőmíves Kelemenné



Tizenkét kőmíves összetanakodék,

Magas déva várát hogy fölépítenék,

hogy fölépítenék félvéka ezüstér,

Félvéka ezüstér, félvéka aranyér.

Déva városához meg is megjelentek,,

Magos déva várhoz hozzá is kezdettek,

Amit raktak délig, leomlott estére,

amit raktak estig, leomlott reggére.



Megint tanakodott tizenkét kőmíves,

Falat megállatni hogy lesz lehetséges,

Míg elvégre ilyen gondolatra jöttek,

Egymás között szoros egyességet tettek:

"Kinek felesége legelőbb jő ide,

szép gyöngén fogjuk meg, dobjuk bé a tűzbe,

Keverjük a mészbe gyönge teste hamvát,

avval állítsuk meg magas Déva várát."



"Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsisom,

Én uramhoz menni lenne akaratom!"

-- Kőmíves kelemen felesége mondja -

"Fogd bé a lovakat, fogd bé a hintóba,

Fogd bé a lovakat, állj is gyorsan elé,

Hadd menjünk, hadd menjünk Déva vára felé."



Mikor feleútját elutazták volna,

Erős üdő vala, záporeső hulla,

"Asszonyom, csillagom, forduljunk mi vissza,

Rossz jelenést láttam az éjjel álmomba,

Az éjjel álmomba olyan álmot láttam,

Kőmíves kelemen udvarába jártam,

Hát az ő udvara gyásszal van béhúzva,

Annak közepibe mély kút vala rakva,

S az ő kicsi fia oda beléhala,

Az éjjeli álom nem telik ma jóra,

Asszonyom, asszonyom, forduljunk meg vissza."

"Kocsisom, kocsisom, nem fordulunk vissza,

a lovak se tiéd, a hintó se tiéd,

Csapjad a lovakat, hadd haladjunk elébb."

Mennek, mendegélnek déva vára felé,

Kőmíves Kelemen őket észrevevé,

Megijede szörnyen, imádkozik vala:

"Én Uram-Istenem, vidd el valahova!

Mind a négy pejlova törje ki a lábát,

Vessen a hintómnak négy kereke szakát,

Csapjon le az útra tüzes istennyila,

Horkolva térjenek a lovaim vissza."

Mennek, mendegélnek Déva vára felé,

Sem lovat sem hintót semmi baj sem lelé.



"Jónapot, jónapot tizenkét kőmíves!

Neked is jónapot Kelemen Kőmíves!"

Köszöne az asszony, az ura válaszolt:

"Édes feleségem, neked is jó napot!

Hát ide mér jöttél a veszedelmedre,

Szép gyöngén megfogunk, bédobunk a tűzbe,

Tizenkét kőmíves ezt a törvényt tette:

Kinek felesége hamarébb jő ide,

Fogjuk meg szép gyöngén, dobjuk bé a tűzbe,

Annak gyönge hamvát keverjük a mészbe,

Avval állítsuk meg magos Déva várát,

Csak így nyerhessük el annak drága árát."



Kelemenné asszony hogy átalértette,

Bánatos szivének így lett felelete:

"Várjatok, várjatok, tizenkét gyilkosok,

Amíg búcsút veszek csak addig várjatok,

hogy búcsút vehessek asszony-barátimtól,

Asszony-barátimtól és kicsi fiamtól:

Mert a halottnak is hármat harangoznak,

Én árva fejemnek egyet se kondítnak."

Kelemenné asszony avval hazamene,

Egyszer mindenkorra hogy hogy végbúcsút venne,

Hogy végbúcsút venne asszony barátitól,

Asszony barátitól s szép kicsi fiától.

Avval visszamene Kömjes Kelemenné,

Sírva haladt magos Déva vára felé,

Megfogták szép gyöngén, bétevék a tűzbe,

Az ő gyönge hamvát keverék a mészbe,

Avval állíták meg magos Déva várát,

Csak így nyerheték meg annak drága árát.



Kőmíves kelemen, mikor hazamene,

Az ő kicsi fia jöve véle szembe,

"Isten hozott haza, kedves édesapám!

Hol maradt, hol maradt az én édesanyám?"

Az ő édesapja neki így felele:

"Hadd el, fiam, hadd el, hazajő estére."

"Istenem, istenem, este is eljöve,

Mégis édesanyám még haza nem jöve,

Apám, édesapám! Mondja meg igazán,

Hogy hol van, hogy hol van az én édesanyám?"

"Menj el, fiam, menj el, magos Déva várra,

Ott van a te anyád, kőfalba van rakva."



Elindula sírva az ő kicsi fia,

Elindula sírva magos Déva várra,

Háromszor kiáltá magos déva várán:

"Anyám, édesanyám, szólj bár egyet hozzám!"

"Nem szólhatok, fiam, mert a kőfal szorít,

Erős kövek közé vagyok bérakva itt."



Szíve meghasada, s a föld is alatta,

S az ő kicsi fia oda beléhulla.



18



Mrs. Kelemen Koemives (Folk ballad)



Among themselves twelve masons have had made a pact,

They'd build the high castle at Déva, strong as rock.

They agreed they would charge half bushel of silver,

Half bushel of silver, half gold in the other.

Duly they gathered there, outside Déva town,

Earnestly the building of the castle begun.

What they have built by noon by evenening it fell down,

What they have built by night, came crumbling down by morn.



Again the twelve masons, as in the past,

Debated how to make the walls long last,

Till at last to their minds a notion came

From which a tight pact between them was made:

"Whomever's wife should be first to come here,

Gently we'll capture then we will burn her,

Mixing her ashes in lime with the pestle,

We shall build strong and tall Déva town's castle."



"My coachman, my coachman, the bigger of the two,

Harness the horses to carriage without ado,"

Kelemen Komives' wife was the one who spoke,

"Bring up the coach at once, check every spoke,

We'll have to travel far without any hassle

Want to see my husband in Déva town's castle."



About halfway there, maybe mid morn,

They were overtaken by a big storm.

"Lady, I beg of you, let us turn back

I had a bad dream and the sky's all black!

I dreamt that Kelemen Komives' yard

Was draped with black ribbons, everyone cried,

That in the yard was a very deep well,

Into which Kelemen's first born son fell.

This is a bad omen, this won't bring good,

Lady, I beg of you, let's turn around!"

"Coachman, my coachman, the coach is not yours,

Nor are the horses - we won't turn around.

Go, whip the horses, my coachman, hustle!"

So they kept heading to Déva's castle.

Kelemen Komives saw them coming,

Frightened, fervently he started praying:

"My dear God, I pray you, please turn them back!

All four of my horses, break every leg!

May lightning strike right in front of their nose,

May the coach's all four wheels break every spoke!"

But the coach just moved on, kept on going,

Neither beast nor coach, or men suffering.



"Good day, good day, to you masons, all twelve

You also, Kelemen, just standing there!"

Greeted the woman, her husband replied:

"Good day, my good wife, I wish you not tried,

Why did you come? Do you comprehend

That by your coming you hastened your end?

To build a great castle comes with great price,

Knowing this we made a great sacrifice:

"Whomever's wife should be first to come here,

Gently we'll capture then we will burn her,

Mixing her ashes in lime with the pestle,

We shall build strong and tall Déva town's castle."



As soon as Kelemen's wife understood,

She replied to them as best as she could:

"Wait a while, wait awhile murderers twelve,

Into affairs of mine I now must delve:

Must say my good-byes to my women friends,

To my young child I first must make amends.

I must settle my affairs once for all,

Even for a corpse the bells three times toll."

With that she left for home to make amends,

To say her good-byes to her women friends,

And to her son. And with that she set out

On the return journey, crying throughout.

Gently they captured her, threw onto the fire

Mixed with lime her ashes built a lasting spire.

Thus they have finished the tall Déva castle,

Paid the high price they knew that they must have.



Kelemen Komives, returning home

Found his son at the gate, standing alone.

"I see that God bought you home dear father,

But you came home alone, where is mother?"

"Leave it son, she'll come home by this evening."

Come and gone the evening, her still missing:

"Father, my dear father, tell me truly,

Where is my sweet mother, where, where is she?

"Go my son, go up to Déva castle,

She has been built into its stone walls there."



The son set off on the journey, crying,

Crying the whole way descending, climbing...

Thrice called to the castle famous to be:

"Mother, my sweet mother, please answer me!"

"I cannot speak, for the walls press me in

cannot come out I must rest within."



With that her own heart rent, the Earth under
opened a crack and her son fell in there.

Add comment


Security code
Refresh