You're Here : Home Hungarian Irodalmi kritika Nessus ingben - Szerb György költőnk

Nessus ingben - Szerb György költőnk

Written by Veszely Ferenc  in  Hungarian - Irodalmi kritika PDFPrintE-mail

Szerb György költészete a szépség és elhivatott tehetség jegyében

Meggyőződésem hogy az igazi tehetség birtokosai tudatában vannak tehetségüknek és elkötelezettséget éreznek irányukban. Mi több, minél nagyobb a tehetség, annál nagyobb a velejáró elhivatottság érzése. Legnagyobb tehetségeink sorsa szinte kivétel nélkül azt látszik tükrözni, hogy birtokosaik gyakorlatilag rabszolgáivá váltak saját tehetségüknek, mely egész életüket befolyásolta. Szerb György (1937 - 1982) költőnk kétségtelenül ezen nagy tehetségek közé tartozik, amit élete és munkássága egyaránt bizonyít. Tehetsége-diktálta "törvények" jegyében alkotott, melyek a szépség, az őszinteség, és az igazság keresésére és kifejezésére "kényszerítették," a kommunizmus kényszerű hazugságai idején is. Hitt az emberiségben annak ellenére hogy tisztán látta mi ment a nagyvilágban és szinte naponta el kellett vesztenie a hitét a körülötte élő emberekben, a panel házak gyűlésein résztvevő s ott a szót vivő "elvhű tetemekben," és el kellett viselnie "egyarcú" hétköznapjait, amelyekben megviselték
a láthatatlan háborúk,
mik naponta rongálják korunk,
levegőnk, vizünk, otthonunk,
s idegeink szövétnekét. (Szilveszter 78)

Nem csoda. Át kellett élnie a Rákosi korszak véres terrorját majd Kádár megtorló éveit, mialatt az akkor teljes üzemben működő Gyorskocsis utcában vallatták sorról sorra verseiről a rendszer paranoid pribékjei. S a "gulyás kommunizmus" sem adott a költőnek kivánt szabadságot, az is csak a napok szürke egymásutánját hozta, s depresszáló reménytelenséget. A Változó nyár című verséből tisztán kiérződik ez, a költőnek lélekölő életélmény, sőt saját tehetetlen dühe, ami maga is rombolna mint a légkalapács:

a havi fixek aszfalt-nyomdokán
corso-cipõkben menetel a láb
a tegnap-arcú holnapok felé,
s az állandósult mában jó dolog
a légkalapács gépágyú dühe,
mert végre rombol, s fáj a fürge kéz,
mely lövészárkát holnap befedi
ismét bazalttal, s elmúlik a zaj,
mely más volt, mint a porlasztó-zene,
mely státusz-dalként falja berkeink,
s az utak nyálán benzingõzt böfög
a jólét torz gyomorrontásaként.
Sokatmondó hasonlat: a légkalapács süketítő, agyrázó zaja kellemesebb a költő fülének mint a "porlasztó zene," a "státusz dal," azaz a mindennapos propaganda, a hazugságok állandósult fennen hírdetése, ami a kommunizmus alatt élés velejárója volt mindenütt ahol a rendszer megtelepült. Ha valaki fogalmat akar alkotni arról a kártevésről amit a kommunisták a szellemi életben tettek, elég ha felteszi a kérdést: mire lett volna képes ez az óriás tehetség ha szabadon alkothat, ha nem kellett volna egész életét intenzív elnyomás alatt élnie? Ugyanis mint több, még fiatal korában írt verséből is kiderül, már ifjú korában is érzékeny környezete korlátozó, fenyegető, ellenséges mivoltára, az őt fogságban tartó, szóhoz nem engedő, "alacsony egű" elnyomottságára. Lásd Ködben távoli házak című versét:


Ködben távoli házak
nyitott fekete szájak
ablak-fogsor vicsorog
az utca hördülõ torok

bennem keserû akarat
alacsony egeket harap
felhõk fájnak a nyelvemen
száradó nyálam elnyelem

próbálnék újra valamit
robbannék mint a dinamit
befesteném a házakat
dalolnék nemvolt lázakat

de jaj hahota-gyalogok
vesszõi alatt szaladok
csapkod és csíp a nevetés
fájó fülemben csupa kés

tudom tudom hogy vége már
nem szólhat az aranyszamár
csak néz csak hall csak lát csak tud
s nyeli a keserû laput.

Hová vihette volna a költő ha nem kellett volna az őt cenzúrázó, gúnyoló, valójában szánalmasan nevetséges "hahota gyalogok" vesszői alatt szaladnia, mit mondhatott volna ha szólhatott volna a költő? Ha elismerik kiváló tehetségét, ha megkapja az őt megillető fórumot? Ha nem kergeti alkoholizmusba, mint egyetlen gyakorlati menekülési lehetőségbe, a reménytelenség? Ha nem kerül ez által kétszeres kiszolgáltatottságba? Mert a "Delirium előtt" című vers semmi kétséget sem hagy az alkohol, az álmatlan éjszakák testi rombolásáról:

a fény hideg a torkom ég
a hajnalt túl kell élni még
mellem szorít mint szörnyû rács
szivem mint puha kalapács
bordáim börtönét veri
a bõröm vékony víz lepi
idegeim a bõr alatt
mint furcsa férgek ránganak.

Az alkoholizmus kártevéséhez járult a szegénység. A "Lovaggáütés" tanúsága szerint:

Beállt az ínség. Nem is sejtitek,
milyen nyomorban élek. Senkinek
nem mondom el a való igazat,
hogy középkori méretekben hat
a pénztelenség. Sokszor éhezem,
s fekvõhely híján folyton ég szemem.
Tudom, nincs pardon, sokat ittam el,
de higyjétek, a vershez tinta kell;
s e tinta ára mért az életem?

Testi és lelki sanyargatottságához járul a szellemi, közvetlenül az országos de távlataiban maga a világrend, helyesebben ezek hiánya. A "Milyen hosszú minden nap" című versének már a címe is sokatmondó, magának a versnek lovagló ritmusa, a rímek egyhangúsága kérlelhetetlen jelleget ad a hidegháború világának az egyént világszerte sztresszelő, végnélkül depresszáló, állandóan ismétlődő eseménysorozatának:

Hamlet-próba próbafejtés
kórházakban kórjelentés
hivatalban (hangtalan) prés
telexvihar:
talajrengés
vízbe fojtás vízbõl mentés
merényletek tûzzel tollal
több Kennedy-fej golyóval
kötélhúzás siratófal
Ali baba bosszút forral
s jön a negyven Boeing-tolvaj
pár szigorú U Thant sóhaj
U-kettes gép jegyzék (szóval
lábtenisz a földgolyóval)
négyhatalmi békeóhaj
(Odüsszeusz a falóval)
tûzszünet mint altatódal

s közben agyad rommá dúlja
környezeted háborúja

Szerb nem hideg szemlélő, mindezeknek a direkt kihatását személy szerint, a nap minden öntudatos órájában idegeiben érzékeli, s ez "rommá dúlja" az agyát. Az "Elszalad a grund" semmi kétséget sem hagy afelől hogy nem tudunk a környezetünktől elhatárolódni:

És mi vagyunk a szmog gyalázta ég,
az olajtól pecsétes óceán,
s míg kémiába fojtjuk énekét:
a haló csízből szemünk néz reánk,

siratva önző, elbutult fajunk,
mely úgy pusztítja önnön életét,
hogy lába alól elszalad a grund.

A világ vezetése rossz kezekben van. A világszervezetek gyengék, tehetetlenek. Elszabadult a gazság, a hazugság. Az űlésezés közben szabadon folyik a tékozlás, a rongálás, elszabadultak a háborúk, a fegyverkezési versenyek. Az „Ülések századá-"ban tehetetlenül ostorozza a világ vezetőit:

3
Rakéták vízben, földön, föld felett;

Add comment


Security code
Refresh