You're Here : Home

Az áltatott biztonság hazája: az új USA

Alcím: A demokráciát már régen felvásárolták, most a személyi szabadságot tették a pult alá Amerika vezető üzletemberei. (Megjelent a KAPU-ban 2005 végén) Észmegállitó változásoknak lehetünk tanui Amerikában napjainkban. Egy pár évvel ezelõtt még dicsekedve vittem Vancouverból Seattleba a hozzám látogatóba jövõ rokonokat: büszke voltam arra a könnyedségre amivel a határon át tudtunk jutni barátságos és udvarias határõrök egyperces ellenõrzése mellett. Mindig megálltunk a hatalmas Peace Arch emlékmû elõtt, ami jelentõségteljesen szimbolizálta Kanada és az Egyesült államok nagy multú barátságát. Mint kanadai állampolgár értékeltem és örültem annak hogy testvérnépnek mondhattam hatalmas szomszédomat, a demokrácia és a szabadság hazáját. Ma sajnos nem lehet egy szabad ember érzésével átlépnem ezt a határt és eszembe sincsen kitenni vendégeimet annak a megaláztató várakozásnak és gyanakvó vizsgálatnak ami minden határon átlépõre vár. Dicsekvõ érzésem szégyenérzéssé vált. Mert a világ közismerten legszabadabb határából idõközben a világ leggyanakvóbb határa lett: az amerikai határ ma a román határra emlékeztet Caucaescu uralma alatt, a Peace Arch pedig a Branderburg Kaput idézi a kommunista idõkbõl, Kelet Berlinbe menet. Hihetetlen? Igy van! Ami még megdöbbentõbb az az, hogy senki sem látszik ezt észrevenni, még nyugtázni sem, nemhogy tiltakozni ellene. Hogy lehet ez? Úgy érzem magam mint egy látnoka egy borzalmas jövõnek, ahol már jártam, de hiába kiabálnék, senki se hinné el a szavam, mert õk ezt még nem tapasztalták. Ami ijesztõbb, ez a jövõ már most itt van: az amerikai polgárral úgy tudnak bánni az amerikai hatóságok mint a KGB bánt annak idején a Szovjetunió polgáraival. Akárkit akármikor eltüntethetnek a hatóságok, és az édesanyja se tudja hogy hová. Az áldozat jogfosztottsága teljes: sorsa, élete teljesen a hatalom kegyétõl függ. És egy mukkor se lehet hallani errõl, a minden ember személyes szabadságát direkten érintõ szabadságvesztésrõl! A köznép abban a hiedelemben él, hogy a Hazafias Törvényrendelet (Patriot Act) intézkedései csak a terroristák iránt érvényesek és eszébe se jut hogy – akár egy bürokratikus tévedésbõl is – õt is letartóztathatják és semmi védelme sincsen. Óriási iróniával úgy gondolja hogy ezek az intézkedések az õ személyes védelmére léptek életbe, miközben pont õt tették védtelenné. Úgy tûnik hogy amint az amerikai nép nem látszott észrevenni az elmult évtizedek alatt sem hogy oligarchiában és nem demokráciában él, manapság fel se tûnik neki hogy elveszitette személyes szabadságát a “biztonság” báránybõrbe bújtatott farkasának. Simogatja a gyapjút, (Ugye milyen jó érzés hogy kéznél van egy új biztonsági szervezet és egy modernizált hazafias törvényrendelet hogy megvédje õt a gonosz terroristáktól?) s ha az alatta lévõ farkas fel is falja hirtelen a mellette állót, a sorstársát hibáztatja, nem a farkast: valami olyasmit csinálhatott amivel felingerelte az állatot. És különben is, miért kellett neki pont az agyara elé állnia? S ha még csak egy farkassal állna szemben, de ott egy egész báránybõrbe bújtatott farkasbanda, a vallásosan báránybõrös Bush elnöktõl kezdve az álcázatlan nevû Wolfowitzig! Hogy lehet hogy az amerikai nép ezt nem látja? Hogyan tudták ezt az õket nyilvánvalóan félrevezetõ, õket személyi szabadságuktól megfosztó elnököt újra választani? Rácsengettem egy velem egyidõs, volt pestszentlõrinci szomszédfiúra, aki Kaliforniában él évtizedek óta. Õ, mint akkor, ma is vallásos baptista. Nyugodjak meg, mondta, minden az Úr akarata szerint történik Amerikában. Bush elnök hivõ ember, tiszta életet él, nem úgy mint az a sok elfajult liberális, akik a buzik házasságát akarják törvényessé tenni és meg akarják ölni az ártatlan fetuszokat, vagy kisérleti állatnak akarják használni az embriókat. Amerikát a keresztények épitették a Bibliára alapozva, s a kereszténység ma is többségben van Amerikában. Õk most ezt kimutatták. A választási eredmény a kereszténység gyõzelmét jelenti az erkölcstelen liberalizmus felett. Õ tudja hogy az elnök iszákos is meg drogos is volt mielõtt elfogadta Jézus Krisztust megváltójaként, de Krisztus hatalma ilyen: teljesen meg tudja változtatni az õt elfogadó, a Benne hivõ embert. És értsem meg hogy õ nem fél, õ teljes biztonságban érzi magát az Úr kezében. Nem mertem megkérdezni hogy melyik Úrra gondol, de remélem hogy a Teremtõ járt a fejében. Mert Bush elnök legnagyobb hazugsága nem a nemlétezõ iraqi tömegvesztõ fegyverek veszélye volt, sem “a szabadság és a demokrácia terjesztése” öldöklõ eszközökkel középkeleten, sem a terrorizmus pattanásig felfújt otthoni veszélye, hanem az úgynevezett biztonsági intézkedések sorozata, egy új államapparátus kreálásától az apróbetûs törvényváltoztatásokig, amelyeket vizsgálat nélkül fogadtattak el a Szenátussal. (Ezt úgy érték el, hogy nem irtak új törvényeket, amelyeket megvitatni és kivizsgálni kellett volna, csak a régit módositották több száz aprósággal: egy szót kihúzni itt, egy másikat odatenni amott, kétségessé tenni az eredeti szöveg értelmét itt, a feje tetejére állitani ott... esetleg? Talán? Ki tudja? Háború van, az Elnök mögé kell állnunk, nem szavazhatunk egy hazafias törvényrendelet ellen mert igy hazaárulók leszünk és, mint olyan, kétségtelenül elveszitjük politikai karrierünket. Még az is rossz fénybe állitana bennünket ha húznánk az idõt, ha vizsgálgatnánk ezt a rendeletet, igy hát nincs választásunk, biznunk kell az Elnökünkben, meg kell szavazzuk amire kért!) Messzemenõen ez a legnagyobb, legmegdöbbentõbb hazugsága az Elnöknek: a nemlétezõ közbiztonság hiedelme, “a terrorizmus elleni gyõzedelmes háború,” aminek ára az egyedi amerikai állampolgár egyéni szabadsága lett. Hála a Hazafias Törvényrendeletben (Patriot Act) elért változtatásoknak, az FBI és a CIA közé és fölé épitett új karhatalom, az úgynevezett Honföldi Biztonsági Szervezet (Homeland Security) teljhatalommal tartóztathat le akárkit akármikor akárhol a terrorizmus gyanúja miatt, akármennyi idõre megfoszthatja minden önvédelmi jogától, eltüntetheti bármikor bárhova – mint mondtam, pontosan úgy mint ahogy azt a KGB szokta csinálni a Szovjet Unióban. S miként a kommunista években bárkire rá lehetett fogni hogy a Nyugatnak kémkedett, most bárkire rá lehet fogni hogy “terrorista.” Mert a “terrorista” fogalma a leglazább képzet a világon. Azt hinnénk például, hogy azok akik naponként robbantanak Iraqban, választéktalanul ölve minden ártatlan közelállót, bõven kiérdemelnék a terrorista jelzõt, de ezek nem azok, ezek csak “lázadók” (insurgents) az amerikai sajtó szerint. De a csecsenek, akik ugyanezt teszik, azok terroristák. A különbség látszatra az hogy az iraqiakat nem lehet terroristáknak nevezni, különben az Elnök nem pózólhatna a “terrorizmus elleni harc” bajnokaként, és foszlányára hullna az a mitológia hogy õ a legalkalmasabb személy arra hogy megvédje Amerikát a terroristáktól. Igy viszont a fogalom annyira laza hogy bárkire ráhúzható és bárkit mentesiteni lehet tõle. Amerikában a szerencsétlen vádlottnak nem kell gyakorlatilag semmit sem elkövetnie, esetenként elég ha “a profilja gyanús,” és már vihetik is. Az új szervezet hatalma kiterjed minden állam állampolgárára ezen a földön, beleértve magát az amerikait is. Egyszóval bárki aki az Egyesült államokba lép vagy ott él manapság, ki van téve annak hogy – terrorizmussal vádolva – bármikor letartóztathatják, és nem tud ügyvédet fogadni, nem tud a saját konzulátusával beszélni, teljesen ki van szolgáltatva a hatóságoknak. Igy védi a biztonságot és a szabadságot az Amerikai Egyesült Államok elnöke! A világ legnagyobb hazugsága ez lett: Amerika a szabadság hazája. Ezek után én nemhogy csak nem viszek senkit látogatóba az Egyesült Államokba többé, de ha elkerülhetem, magam se megyek oda. Mert a fentiek tudatában ugyanaz a belsõ érzés van bennem most ha ott vagyok, mint annak idején, a kommunista diktatúra alatt, kommunista hazámban. Nem csoda hogy nem kivánkozok oda menni! És nehogy azt higyjük hogy ez egy tarthatatlan állapot, hogy hamarosan változni fog minden! Mert ha történetesen lenne valamilyen újabb terrorcselekmény Amerika számtalan, könnyen sebezhetõ célpontja ellen a városi vizmûvektõl az atomenergiatelepekig, akkor se lenne várható hogy valaki is beismerné az új Honföldi Biztonsági Szervezetben hogy elláthatatlan feladatot vállalt el, dehogy! A polipkarú szervezet elõre láthatólag úgy fog reagálni erre hogy tovább növelje saját hatalmát, esetleg egy új kart növesszen magának, és természetesen hogy nagyobb személyzetet, több felszerelést, és még nagyobb összegeket kérjen a “védelemre” mert, ugyebár, az eddigi nem bizonyult elégségesnek! Ezért rettegek most igazán egy újabb terrortámadástól a kontinensen. Amire a terroristák valóban képesek az lehet hogy csak egy bolhacsipés tud lenni egy hatalmas államnak, de amit az új szervezet fog tudni elérni ennek ürügyén a 911 után látottak alapján, az valóban félelmetes lehet. A kommunisták kádárlapjai primitivek voltak a számitógépes, videofelvételes, távlehallgató berendezéses, az egyre növekvõ személyzettel és beruházással rendelkezõ államszervezetek hatalmához képest. Big Brothernek minden szükséges eszköz a kezében van a populáció eddig példátlan ellenõrzésére. Egy olyan diktatúrának vannak ezzel lerakva az alapjai, amilyent még nem látott a világ. Külön borzalom arra gondolni hogy mindez “a szabadság hazájában,” a “biztonság” nevében lett létrehozva. Mert ilyen törvények mellett senki sem érezheti magát többé biztonságban. És, legnagyobb sajnálatomra, egy újabb terror támadás csak idõ kérdésének tûnik, mert egészen biztosan elkerülhetetlen lesz. Hogy mást ne mondjak, minden intézkedés és felszerelés ellenére, Amerika határai pórusosak fognak maradni. Mexikóból továbbra is özönlenek az illegális emigránsok, bármennyire is erõsitett a határ, és Kanadából tovább folyik a marijuana az USÁ-ba ma is – Ceaicaescu határ ide, Brandenburg Kapu oda. A határokon, kikötõkön keresztül legálisan bejövõ csomagtartályoknak csak elenyészõ százalékát vizsgálják meg a finánszok. Ha többet vizsgálnának gyakorlatilag leállitanák a kereskedelmet, s idáig már nem terjed Amerika vezetõ üzletembereinek az áldozatvállalása a terrorizmus elleni küzdelemben. Hogy az amerikai átlagember elveszitse a szabadságát az rendben van, de hogy az õ zsebükre menjen a terrorizmus elleni harc, az már nem! Õk arra hivatottak hogy profitáljanak ebbõl a harcból, nem arra hogy veszitsenek rajta. Tehát marad a pórusos határ a terroristáknak. Szóval húzom a nyakamat, méghozzá duplán. Mert nehogy azt higyje az ártatlan olvasó hogy Kanadában a hires Jogi Kartánk (Charter of Rights and Freedoms), ami a világ legjobb személyes szabadságvédõ eszközének volt hivatott lenni, megvédi a kanadai állampolgárt a szabadságvesztéstõl Kanadában! Saját terrorizmus elleni harcosaink találtak egy kiskaput aminek segitségével úgyanúgy tudnak õk is cselekedni mint amerikai szomszédaik. Igaz, itt nem lehet egy egyszerû gyanú vádjával letartóztatni akárkit, eltenni láb alól, akarata ellenére deportálni, stb. Azazhogy nem lehet csak úgy! Elõször egy jegyet kell kérni, amit csak egy bizonyos (de mindig a kellõ) számban lehet az államtól kapni az államvédelmi szervezeteknek, s jegyhasználat esetén már fütyülhetnek õk is a Kartára, a személyes szabadságra, az önvédelmi jogokra, sõt a kanadai törvényekre is. “A terrorizmus elleni harc” mindennél fontosabb lett Kanadában is. Mi a ma valósága “a demokrácia és a szabadság hazájában?” Se demokrácia nincsen ott már, se szabadság. Ami van: bármely milliomosnak egyenlõ esélye van arra hogy megválasszák elnöknek, többé-kevésbé demokratikusan is. Különben a Legfelsõbb Biróság kinevezettei is dönthetnek. (Igy jutott Bush elnök elõször hatalomra, az édesapja által kinevezett fõbirók segitségével.) Mindenhol a pénz az úr, a nagy pénz az Nagyúr. A nagy pénz akarata a döntõ politikai tényezõ: megvásárolt politkusok vagy, mint most, maguk a nagypénzesek uralnak, és olyan – a maguk zsebét pukkadásig tömõ – politikát folytatnak amilyen nekik tetszik, beleértve az esetleges Amerika- vagy népelleneset is. Lásd a “szabad” kereskedelmet (értsd nekik mindent szabad, másnak nem), lásd a “globalizációt,” ami kibelezte Amerika iparát és egyre növekvõ adósságba kerget polgárt és államot, fenyegetve a középosztály létét, és végül lásd a hazugságokra épitett hadviselést, amibõl a nagy pénzesek duplán profitálnak. Idõközben a “terrorizmus elleni harc” elsõ igazi áldozata az Amerikában élõk személyes szabadsága lett.

 

Add comment


Security code
Refresh