Hungarian Folk Poetry – Part Three
Written by Admin in English -
25
Angoli Borbála
Angoli Borbála
Kis szoknyát varratottm
Elől kurtábbodott,
Hátul hosszabbodott.
Elül kurtábbodott,
Hátul hosszabbodott,
szép kerek dereka
Egyre vastagodott.
Lányom, lányom, lányom,
Angoli Borbála,
Mi dolog lehet a:
Kerek aljú szoknya,
Elől kurtábbodik,
Hátul hosszabbodik,
szép karcsú derekad
Egyre vastagodik?
Szabó nem jól szabta,
sVarró nem jól varrta,
Ez a szobaleány
Reám nem jól adta.
Lányom, lányom, lányom,
Angoli Borbála,
Mi dolog lehet a:
Kerek aljú szoknya
Elől kurtábbodik,
Hátul hosszabbodik,
Szép karcsú derekad
Egyre vastagodik?
Anyám, anyám, anyám,
Vándorvári Kati,
Folyóvizet ittam,
Attól vastagodom.
Lányom, lányom, lányom,
Angoli Borbála,
Hogyan lehet a:
Kerek aljú szoknya,
Elöl kurtábbodik,
Hátul hosszabbodik,
Szép karcsú derekad
Egyre vastagodik?
Mit tűröm, tagadom,
Csak ki kell vallanom:
Gyöngyvári urfitól,
Attól vastagodom.
Pandírok jöjjetek,
fogjátok, vigyétek,
Fogjátok, vigyétek,
Börtönbe tegyétek.
Tizenhárom napig
Sem enni, sem inni,
Sem enni, sem inni,
Sem pedig aludni!
Tizenharmadnapra
Előjön az anyja:
eszel-e vagy iszol,
Vagy pedig aluszol?
Nem eszem, nem iszom,
Sem pedig nem alszom,
Csak egy órát engedj,
Levelem hadd írom.
Levelem hadd írom
Gyöngyvári úrfinak,
Kedves galambomnak,
Gyöngyvári úrfinak.
Jó estét, jó estét
Ösmeretlen anyám!
Hol vagyon, hol vagyon
Az én kedves babám?
Kinn van a kis kertben,
Gyöngyvirágot szedni,
Bús koszorút kötni,
A fejére tenni.
Nincsen ott, nincsen ott,
Ösmeretlen anyám,
Mondja meg hol vagyon
Az én kedves babám?
Mit tűröm-tagadom,
Csak be kell vallanom:
Benn van a szobában,
Fekete szin padon.
Bemegy a vőlegény,
Bemegyen sietve,
Veszi a nagy kését
szegezi szívének:
Vérem a véreddel
Egy patakot mosson,
Szívem a szíveddel
Egy sírban nyugodjon.
Szívem a szíveddel
Egy sírban nyugodjon,
Lelkem a lelkeddel
Egy Istent imádjon!
25
Barbara Angoli
Barbara Angoli
Had a short skirt hand made,
The front getting shorter,
The back getting longer.
The front getting shorter,
The back getting longer,
As her trim waist line was
Getting thick and thicker.
“Daughter, daughter, daughter,
Barbara Angoli,
What is the matter there?
Here is a bell shaped skirt
The front getting shorter,
The back getting longer,
And your trim waist line is
Getting thick and thicker?”
“Taylor cut it badly,
Seamstress sewed it badly,
My poor hand maid put it
On me this way, wrongly.”
“Daughter, daughter, daughter,
Barbara Angoli,
What is the matter there?
Here is a bell shaped skirt
The front getting shorter,
The back getting longer,
And your trim waist line is
Getting thick and thicker?”
“Mother, mother, mother,
Wandercastle Kathleen,
I drank river water,
It’s making me thicker.”
“Daughter, daughter, daughter,
Barbara Angoli,
What is the matter there?
Here is a bell shaped skirt
The front getting shorter,
The back getting longer,
And your trim waist line is
Getting thick and thicker?”
“There is no use of ruse,
At last I must confess:
Young master Pearlcastle
Made me thicker, no less.”
“Gendarmes, come at once,
Take her and carry her,
Take her and carry her
Put her in a dungeon!
For thirteen days in there
Not to eat, not to drink,
Not to eat, not to drink,
Of sleep she cannot think!”
Finally, the thirteenth day,
out comes her mother:
“Did you eat? Did you drink?
Or even did you sleep?”
“Did not eat, did not drink,
I did not sleep either,
I only beg of you:
Let me write a letter,
Let me write a letter
To Master Pearlcastle,
To my dearest sweetheart,
To Master Perlcastle!”
“Good evening, good evening,
Hereto unknown mother!
Where to find, where to find
my sweet love, your daughter?”
“She is in the garden,
pearly petals picking,
to make a sad wreath with
for her sad head forthwith.”
“She’s not there, she’s not there,
Hereto unknown mother,
Pray tell me, where is she,
My own sweetheart lover?”
“There is no use of ruse,
At last I must confess:
She’s in the inner room
Lying on black-draped bench.”
In goes the young bridegroom,
In goes in a hurry,
Points a knife to his
Heart before thus speaks he:
“My blood with your sweet blood,
Wash together as one,
My heart with your sweet heart
Rest in a grave as one.
My heart with your sweet heart
Rest in a grave as one,
My soul and your sweet soul.
Worship our God as one.”
38*
Elmegyek, elmegyek,
Hosszú útra megyek,
Hosszú út porából
Köpönyeget veszek.
Bűval és bánattal
kizsinóroztatom,
Hulló könnyeimmel
ki is gomboztatom.
Fúdd el, jó szél, fúdd el
Hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát,
Az én szívem búját.
38
I shall go, I shall go,
Go on a long journey,
From the dust of the road
Take on a coat, heavy.
With sadness and sorrow
I shall embroider it,
With my falling teardrops
I shall embutton it.
Blow ‘way, good wind, blow ‘way
The dust of the journey,
The dust of the journey,
My own heart’s sad sorry!
40*
Elindultam szép hazámbul,
Híres kis Magyarországbul,
Visszanéztem fél utambul,
Szememből a könny kicsordul.
Bú ebédem, bú vacsorám,
Boldogtalan minden órám,
Nézem a csillagos eget,
Sírok alatta eleget.
Jajj Istenem rendelj szállást,
Mert meguntam a bújdosást,
Idegen földön a lakást,
Éjjel-nappal a sok sírást.
40
Left my homeland’s lovely country,
Little yet famous Hungary,
Looked back half way of my walking,
From my eyes the tears were falling.
Grief’s my lunch my supper’s distress,
Hours are spent in unhappiness.
Looking up to the starry sky,
Under it I plenty times cry.
Oh my God order me lodging,
For I am tired of hiding,
In the strange lands of the lodging,
Night and day a lot of sobbing.
67
Mikor Rózsa Sándor
Felül a lovára,
Lobog rajta gyócsgatyája,
Ej, haj, úszik a Dunába.
Fújd el, szellő, fújd el
A Dunának habját,
Hogy ne találja föl senki
Ej, haj, Rózsa Sándor nyomát.
67
When our Sándor Rózsa
Mounts upon his fine steed,
His cambrice pantaloon
Hi-ho, flaps freely in the wind.
Blow good wind, blow away
Roadside dust, Danube foams,
So that no one shall find
Hi-ho, Sándor Rózsa’s roads.
68
Szegény Rózsa Sándor
Fölült a lovára,
Arany szélű gatya szára
Sej haj!
Úgy lebeg utána!
Csillagok, csillagok
Szépen ragyogjatok!
Híres magyar betyároknak
Sej haj!
Utat mutassatok!
Mennek a pusztába
Szegednek környékin,
Utánuk mén a vármegye
Sej haj!
Rádainak élén.
El is fogták őket,
Viszik a tömlöcbe,
Ott van köztük Rózsa Sándor
Sej haj!
Talpig vasba verve.
Oda mén az anyja
Hogy őtet sirassa.
“Ne sirasson édesanyám,
Sej haj!
Nem vagyok meghalva.”
“Hogyne siratnálak
Mikor vasban látlak!
Holnap után nyolc órakor
Sej haj!
Fölakasztva látlak!”
68
Our poor Sándor Rózsa
Mounted his trusted steed,
His gold-trimmed pantaloon
Oh my!
Was flapping in the breeze!
Shiny stars, shiny stars,
Shine on the road brightly!
Hungaryás famous outlaws
Oh my!
Need to see the highway!
Going over the plains
Near the town of Szeged
Chased there by the jurisdiction
Oh my!
By Rádai they’re lead.
Having cought up with them,
seized the outlaws anon,
Among them is Sándor Rózsa
Oh my!
Head to foot in irons.
There goes his mother there,
Crying, shaking her head.
“Don’t cry for me, my sweet mother,
Oh my!
Can’t you see: I’m not dead!”
“How could I not cry for thee, son,
In hard irons, clanging,
When I know after tomorrow
Oh my!
You will be a-hanging!”
69*
Mikor visznek Szeged felé,
Nyilnak az egek két felé,
Hullnak a fényes csillagok,
Mert látják bűntelen vagyok,
Mert látják bűntelen vagyok.
Hej Rádai! Majd megbánod,
Hogy a rabot lecsigázod;
Hátadból vágok bőr dudát
Azon fúvom a rab nótát,
Azon fúvom a rab nótát.
Nem loptam én életembe,
Csak hat tinót Debrecenbe,
Azt sem akartam ellopni,
De nem tudtam vásárolni,
De nem tudtam vásárolni.
Kettőt adtam a bírónak,
Kettőt a szabadítónak,
Mégis rám verték a vasat
Szegedi vár gangja alatt,
Szegedi vár gangja alatt.
Ugyan hogy írjak babámnak,
Az én kedves galambomnak,
Ugyan hogy adjam tudtára
Hogy itt vagyok nagy rabságba,
Hogy itt vagyok nagy rabságba?
Kezem reszket, nem írhatok,
Szemem könnyétől nem látok,
Nem ér semmit ha írok is,
Ha azt lepecsételem is,
Ha azt lepecsételem is.
Szállj fel kis fekete fecském!
Vedd szárnyadra levelecském!
Vidd el nékem ráró módra,
Tedd le babám asztalára,
Tedd le babám asztalára!
Ha valami választ adna,
Repülj vissza rostélyomra,
Vígasztald meg bús szívemet,
Én nyomorult életemet,
Vigasztald meg bús szívemet!
69*
When they take me toward Szeged
The sky will split, says the legend,
All the stars fall down from the sky
Seeing how innocent am I,
Seeing how innocent am I.
Hey Rádai! You’ll be sorry,
That the prisoners you curry;
From your back I’ll cut a bagpipe
Prisoner’s jig on it I’ll pipe,
Prisoner’s jig on it I’ll pipe.
I have never stole in my life,
Save six bullocks Debrecen nigh,
Nor would I have stolen them then,
Just that I could not afford them,
Just that I could not afford them.
Gave two the administrator,
Two to my collaborator,
Yet they cast me into irons
Near Szeged town jail’s horizons,
Near Szeged town jail’s horizons.
How can I write to my sweetheart
To let her know of my sad plight?
How to let her know the reason
Why it is that I’m in prison,
Why it is that I’m in prison?
My hand’s shaking, I cannot write,
From my tears I’ve lost my eyesight,
Nor were it to help anything
If I sealed it with a seal ring,
If I sealed it with a seal ring.
Take flight my little black swallow!
Take my letter on your wings now!
Take it post haste, as you’re able,
Lay it on her very table,
Lay it on her very table!
Should she give any answer though
Come back to my cell’s barred window,
There to console my sorrowed heart,
My miserable life’s best part,
There to console my sorrowed heart.
76
Arra alá az alföldi csárdában,
Három betyárgyerek iszik bújában;
Kit bújában, bánatában, megiszik,
Megkeresi, míg más ember aluszik.
Betyárgyerek alatt zörög a haraszt –
Nyár derekán takarodik a paraszt,
Úgy elhányja-veti szegény erejét:
Elaluszik, elhajtják a hat ökrét.
Szolgagyerek szalad haza ijedve:
Bátyám uram elveszett a hat ökre!
Van imádság szögben. Likban, sarokban,
lótás-futás hegyen-völgyön, oldalban.
Isten teremtette a betyárokat,
Azok által veri a gazdagokat;
Hogyha betyárgyerek nem találkozna,
Gazdag ember soha nem imádkozna.
76.
Down below in the lowland’s rowdy roadhouse,
Drinking sadly, sit the three sad-faced outlaw.
That which in their misery they’re pouring in
Has been earned while the others have been sleeping.
Under the outlaw rustles the sweet dry hay,
The farmer is exhausted: he worked all day.
Harvesting is hard work: he won’t awaken,
Even as they drive away his six oxen.
The servant boy, frightened, runs home, yells “Hearken!
Master, I can’t find them, gone are six oxen!
Now there is much praying here, there, everywhere,
Hills, valleys are searched – the oxen are nowhere.
God himself had created the rough outlaw,
He has a purpose: punish the rich fella.
If the outlaws on the rich were not to pray,
Then the rich men of this world would never pray!
81
Szivárvány havasán
Felnőtt rozsmarint szál,
Nem találja hellyit,
El akar bújdosni.
Ki ké onnat venni,
Új fődbe ké tenni
Rózsám ablak’ alá
Kéne palántálni.
Vásárhelyi torony
Körül van kerítve,
Három szál rozsmarint
Van belé ültetve.
Öntözzétek lányok,
Hogy ne hervadjon el,
szeretőtök szüve
Hogy ne hasadjon el.
Megéltünk vóna mü
Még a kősziklán is,
Elfeküttünk vóna
Ketten egy párnán is.
Szerethettél vóna,
ha szép nem vótam is,
Mert én szerettelek,
ha szegény vótál is.
Könnyebb a kősziklát
Lágy iszappá tenni,
Mint két egyes szűnek
Egymástól elválni.
Mikor két egyes szű
Egymástól megválik,
Még az édes méz is
keserűvé válik.
81
Rainbow snowcapped mountain
Nurtures a rosemary,
Wants to go far away –
Here he is not happy.
Should be taken from there,
Put in a new soil,
Under my rose’ window,
Where it may uncoil.
Turret of Marketplace –
It’s planted all around
Three stems of rosemary
The turret surround.
Water them well, maidens,
So the blooms do not fade,
So that your sweetheart’s hearts
Over them should not break.
We would have lived upon
The mountainside’s bare rock,
Indeed, we could have shared
Even the same hammock.
You could have loved me though
I were not beautiful,
For I loved you with a
Purse less than plentiful.
Easier is to tear
Many hard rocks apart,
Than to make true lovers
From each other depart.
When two true bosom friends
Must part hither, tither,
Even the sweet honey
Turns sour, becomes bitter.
82
Amerre én járok még a fák is sírnak,
Gyenge ágaikról levelek lehullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én angyalom sírva keres engem.
Szabad a madárnak ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad a faluba járni;
Ha tudtad határát rövid szerelemnek,
Mért nem hagytál békét szabad életemnek?
Sír az út előttem, bánkódik az ösvény,
Még az is azt mondja, áldjon meg az Isten.
Áldjon meg az Isten minden javaival,
Mint kertbéli rózsát drága illatokkal.
82
Wherever I wander, even trees are crying;
Of their tender branches all the leaves are falling.
Fall leaves, keep on falling, until you shall hide me,
For my weeping sweetheart searches but can’t find me.
From branch to branch the birds may fly at will freely,
Only I cannot go to your village freely.
If you knew the boundary, the shortness of your love,
Why did you not leave me in peace free as a dove?
Cries the road ahead, my sadness fills the pathway,
Even so it’s saying: may God bless you all ways.
May God bless you always with all his possessions,
Like the garden rose is blessed with flagrant blossoms!
87 *
Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom?
Te engemet, én tégedet,
Virágom, virágom.
Zöld pántlika, könnyű gúnya,
Virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja,
Virágom, virágom.
De a fátyol nehéz ruha,
Virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdogálja,
Virágom, virágom.
87
Spring wind causes waters to swell,
My flower, my flower.
Every bird pecks, picks a partner,
My flower, my flower.
Well now, I should choose – but choose whom?
My flower, my flower.
You’ll choose me and I will choose you,
My flower, my flower.
A green ribbon and light clothing,
My flower, my flower.
These flap when the wind is blowing,
My flower, my flower.
But the veil is heavy clothing,
My flower, my flower.
Sadness weighed, it is depressing,
My flower, my flower.
88*
Csillagok, csillagok,
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
utat mutassatok.
Mutassatok utat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.
88
Stars, stars, bright sparkling stars
Do shine, sparkle brightly!
To this lovesick young man
Show the pathway swiftly!
Show the pathway swiftly
To this lovesick young man:
He can’t find his lover’s
House – the skies have darkened.
113
Szomorú fűzfának
Harminchárom ága,
arra reászállott
harminchárom páva.
Ki zöldbe, ki kékbe,
Li földig fehérbe,
Csak az én kedvesem
Tiszta feketébe.
Szólítottam vóna,
Szántam búsítani,
Egy ilyen éfiat
megszomorítani.
113
Weeping willow yonder
Has thirty-three branch stocks
Onto those branches flew
Thirty and three peacocks.
Some in green, some in blue,
Some to the ground white-decked,
Only my sweetheart’s dressed,
Completely dressed in black.
I would have called to her,
Wanted to make her mad?
Wherefore make such a man
Eternally so sad?
114
Az ökör a földet
Nem magának szántja,
Az asszony a lyányát
Nem magának tartja.
Szépen fölneveli,
Szárnyára ereszti,
Keservesen nézi
Hogy más üti-veri.
Mit ér a hat ökör
Rangos istállóban,
Ha szerelem nincsen
Tornyos nyoszolyában!
114
The oxen the wide fields
Don’t pough for themselves,
The women their daughters
Don’t raise for themselves.
They raise them up nicely,
Let them find their own wings,
Then they watch bitterly
As they suffer beatings.
What’s worth the six oxen
In a stable, fancy?
What’s worth a loveless match,
in bed with canopy?
115
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem?
De én arra nem hajtottam,
Hej, titkon szeretőt tartottam.
Édesanyám sok szép szava!
Kire nem hajtottam soha;
Ráhajtanék, de már késő,
Hej, esik előttem az eső.
115
Mother told me ten times over,
What for do I need a lover?
I did not bend, did not listen
Secretly I kept about ten.
My dear mother and her wise words!
Did not bent to them, have not heard.
I would bend now but it’s too late:
Watching rain fall is my sad fate.
122*
Akkor szép az erdő mikor zöld,
Mikor a vadgalamb benne költ.
Olyana vadgalamb, mint a lány
Fája szíve a legény után.
Nem vagyok én oka semminek,
Édes anyám oka mindennek,
mért nem adott engem olyannak,
Akit én szerettem magamnak.
Megvet az Úristen, de nem fáj;
Fügefa levele lehullt már.
Fügefa levele gyógyíts meg,
Régi volt szeretőm, csókolj meg!
122
The forest is beautiful if green
When the wild pigeons inside it preen.
Wild pigeons are like the pining girls:
Yearning for sweethearts they think are theirs.
I am not to blame for anything,
My mother’s to blame for everything.
Why she did not give me to the one
Whom I chose, who is my only one?
God has punished me. It did not hurt.
The fig leaf has fallen to the dirt.
Figleaf of the fig tree, bring me bliss
Give me, one and only, a sweet kiss!
130
Olvad a hó, tavasz akar lenni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyílnék a rózsám kis kertjébe,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Olvad a hó, tavasz akar lenni,
De szeretnék két ibolya lenni!
Sem ibolya, sem rózsa nem vagyok,
Kedves rózsám érted majd meghalok.
Széles árok, keskeny a pallója,
Átal mennék, de leesek róla;
Nincs szeretőm aki átkaroljon,
Két orcámra egypár csókot adjon!
130
Snow’s melting, here comes the spring freshet,
How I’d like to be blue violet!
In my rose’s garden would I bloom,
Pinned by her to her beating bosom.
Snow’s melting here comes the spring freshet,
How I’d like to be blue violet!
But violet and rose I belie,
Still for you, my rose, I nearly die.
Wide is the ditch narrow is the bridge
I would cross but fall into abyss;
I don’t have a lover to hold me,
Who on both of my cheeks would kiss me.
133*
Felszántom a császár udvarát,
Belévetem hazám búbaját,
Hadd tudja meg császár felsége,
Mi terem a magyar szívébe.
Bánat term abban, búvetés,
A magyar élete szenvedés;
Verd meg, isten, császár felségét,
ne sanyargassa magyar népét.
133
I shall plough the Kaiser’s garden plot
I’ll sow there my homeland’s distressed lot:
Let it be known by His Majesty
What grows in the heart of misery.
Sadness grows there indeed, ripened grief,
Suffering is long and joys are brief.
Punish, Lord, punish this Majesty
For tormenting my folk and country!
148*
Most szép lenni katon&aac