Hungarian Folk Poetry – Part Four
Written by Admin in English -
148*
Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Négy esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság,
Éljen a nemzet!
Kosssuth volt az indítója,
Magyaroszág szószólója;
Kossuth lajos nem lett volna,
Katona se lettem volna.
Éljen a nemzet!
148
Now it’s great to be conscripted
For Kossuth was who requested.
Four years only not a lifetime.
Long live freedom, the Magyar kind!
Long live the Nation!
Kossuth was who started it all,
Our spokesman and wherewithal.
Lajos Kossuth did not exist
I, for one, not go to enlist.
Long live the nation!
149*
Kossuth Lajos azt üzente:
Hibádzik a regimentje.
Ha hibázik kettő, három,
Lesz helyette tizenhárom,
Éljen a magyar!
Kossuth Lajos azt üzente,
Nincsen elég regimentje.
Ha még egyszer azt izeni,
mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a magyar!
Lajos Kossuth the message sent:
“Dwindling numbers in regiment.”
If he is missing two or three,
He’ll be getting tvelve or thirteen.
Long live the freedom of Magyars!
Long live the nation!
Lajos Kossuth the message sent:
“Gone is entire regiment.”
If he sends another message
All of us will join his army.
Long live the freedom of Magyars!
Long live the nation!
168*
Rózsa virít, rózsa nyílik
Kedves babám udvarán,
Magyar huszár karírozik
Setét pej paripán.
Ne karírozz, magyar huszár,
Mer le találsz esni,
Nincs itten az édesanyád,
Ki fog megsiratni?
Ne sirasson engem senki,
Jó vagyok tanítva,
se galopba, se karéba
Le nem esek róla.
Magyar huszár, magyar huszár,
A nyeregbe termett,
Mint a jó fődbe a búza,
Belegyökerezett.
168
Roses blossom, roses bloom in
My babe’s yard, her rose garden.
Magyar hussar twists and turns
And turns and twists – his horse hearkens.
Don’t twist and turn Magyar hussar,
Careful, you may fall off free!
Your sweet mother isn’t with you
No one’s there to cry for thee!
No one needs to cry over me
I have been all too well trained!
Not in trot or turn or gallop
Will ever be unseated.
Magyar hussar, magyar hussar
From birth lives in the saddle:
Like the wheat in fertile soil
He is deeply rooted there.
175*
Hideg szél fúj édesanyám, hozza ki a kendőm,
Még az éjjel felkeresm a régi szeretőm.
Kiállok a kapujába,
Kibeszélgetem magamat végre utoljára.
Ellőtték a jobbkaromat, folyik piros vérem,
Nincsen nékem édesanyám ki bekösse nékem.
Gyere, kisangyalom, kösd be
Sebeimet, gyógyítsd meg a bánatos szívemet.
Odakünn a Kárpátokban dörögnek az ágyúk,
Szegény magyar honvédeknek elfagyott a lábuk.
Nincsen aki megsajnálja,
Csak az a sok apró gyerek odahaza várja.
175
Cold wind’s blowing, my dear mother, bring my shawl from yonder,
Before this long night is over, I’ll find my old lover.
I will stand by his garden gate,
Chat to my fill with him at last, be it – early or late.
Oh my right arm has been shot off, red blood pouring out.
I do not have a sweet mother administer the wound.
Come my little angel, wrap it,
Cure my sad heart of its ailing while you are still at it.
Over the Carpathian Mountains cannon fire’s loud dins.
The poor magyar soldier stands guard, upon his frozen feet.
For him no one does feel sorry,
At home wait all his young children and his large family.
177
Széles az Isonzó vize,
Keskeny a híd rajta.
Ne menj arra magyar baka,
Mert leesel róla!
Ugye babám hadd essek az
Isonzó vizébe!
Úgyse lesz a háborúnak
tizennyolcban vége!
Ha elmegyek a csatába,
Ki fog mesiratni?
Ki fog nekem a harctérre
Szemfödelet hozni?
Szemfödelem lesz nekem a
Véres köpönyegem,
Egy szép csinos, barna kis lány
Majd megsirat engem!
Hegyoldalon nírfakereszt
Jelézi a síromat.
Engemet az édesanyám
Sokszor megsiratgat.
Olasz golyó járta át a
Bánatos szívemet,
Írd meg, pajtás, a babámnak:
Ne sirasson engem!
Vege van a háborúnak,
Jönnek a katonák,
De sok szőke, barna kis lány
Várja a babáját.
De csak minden tizediknek
Jön vissza a párja,
a többinek közös sírban
Nyugszik a babája.
177
Wide the waters of Isonzo
Narrow the bridge over;
Don’t go there poor Magyar conscript,
You’ll fall in the river.
Let me fall my Magyar sweetheart
Into the river’s bend –
For this war of 1818
1818 won’t end!
If I go to the battlefield
Who will cry for me there?
Who will bring into the battle
My death shroud for cover?
My death shroud in the fierce battle
Will be my bloodied coat,
A beautiful, brown-haired sweetheart’s
Tears shall fill a wide moat.
On a hillside a poplar cross
Destined to mark my grave,
And my mother will cry for the
Son whose life she once gave.
Italian bullet pierced through
This poor heart and tore it,
Write to my sweetheart my good chum
She should not cry for me.
At long last the war has ended,
Soldiers are returning
All the blond and brown-haired sweethearts
At home have been waiting.
Alas, only one in ten will
Finally be embraced
All the others’ sweethearts shall be
Buried in a mass grave.
178
Kimegyek a doberdói harctérre,
Föltekintek a csillagos nagy égre,
Csillagos ég, merre van a magyar hazám,
Merre sirat engem az édesanyám?
178
Out I go to Doberdo’s battlefield,
Up I look to behold heaven’s starry yield,
Starry skies tell which way is my sweet homeland,
Where my crying mother’s heart just will not mend.
183*
Haj Dunárul fúj a szél,
szegényembert mindig ér,
Dunáról fúj a szél.
Ha az a szél nem fújna,
Talán hideg sem volna,
Dunáról fúj a szél.
Hej, dunáról fúj a szél,
Feküdj mellém, majd nem ér,
Dunáról fúj a szél.
Nem fekszem én kend mellé,
Mert nem leszek a kendé,
Dunáról fúj a szél…
183
Off the Danube blows the wind,
Poor man directly touching,
Of Danube blows the wind.
Perhaps if it did not blow
It would not be freezing cold,
Of Danube blows the wind.
Off the Danube blows the wind –
Lay beside, me protecting!
Of Danube blows the wind.
I shall not lie next to you:
I don’t want to marry you!
Of Danube blows the wind…
184
Nyomorúság az életem,
A sok adót fizetgetem,
Nincs ki neyhítse sorsomat,
Van, ki növelje bajomat.
Ok úr csak lábát lógatja,
Mégis van zsiros falatja;
Nekem feltörik tenyerem,
Mégis alig van kenyerem.
Nincs kenyér, nincs sóra való,
Mind elvitte a porció,
szememből ha nem hull könnyem,
sótalan eszem kenyerem.
Szolgabírót nem tehetek,
Mégis neki én fizetek,
engem hajtnak töltni gátot,
Mégis én fizetek vámot.
Házamon rongyos a födél,
a gólya is rászállni fél,
a sok adóm súlya alatt
Házgerendám majd rám szakad.
Gyermekemet nem küldhetem
Hogy tanuljon: jaj, fáj nekem!
Nincs mit akasszak nyakába,
nem küldhetem oskolába.
Itt az ünnep, itt karácsony,
Bor és kalács sok asztalon,
De nékem nincs karácsonyom,
Még kanyér sincs asztalomon.
Nékem hát nem édesanyám
Magyarország, csak mostohám;
Megváltozik majd egészen,
Tudja isten mikor lészen?!
184
Miserable life me waxes,
Paying tax then paying taxes,
None there is my life to help ease,
All my misery to increase.
Many lords just dangle their feet,
Yet they, one and all, do well eat.
My hands, calloused, heavy as led,
Yet I hardly have any bread.
No meat, for salt there’s no money,
Heavy burdens, dues are many.
Over my bread if I don’t cry,
I will eat it saltless and dry.
I cannot hire a sheriff
But I pay for him by tariff.
I am chased out to build the dikes,
Then I’m made to pay for them. Yikes!
My rooftop, patched, looks abandoned,
So frail, storks are scared to land on.
The main beam from burdens so cracked,
I expect it fall on my head.
I can’t send my children to school,
Yet I feel the helpless, the fool:
I can’t hang a sack in their neck
To send them away — they come back.
Holidays come, here comes Christmas,
Cakes on many table, wine, such.
My table is always bereft –
I won’t even have enough bread.
Hungary is not my mother,
At best only my stepmother.
One day this will change completely…
But when? Oh God, have some pity!
186*
Amott legel, amott legel,
Amott legel hat pej csikó magába.
Mind a hatnak, mind a hatnak,
Mind a hatnak rézbéklyóban a lába.
Gyere pajtás, térítsük meg a csikót,
Reszeljük le, reszeljük le,
Reszeljük le a lábáról a béklyót.
Lereszeltük, lereszeltük,
Lereszeltül a lábáról a béklyót.
Hát azután, hát azután,
Hát azután merre hajtsuk a csikót?
Majd elhajtjuk, amerre a nap lejár,
Arra tudom, arra tudom,
Arra tudom a gazdája sose jár.
186
There’s a-grazing, there’s a-grazing,
There’s a-grazing six bay colt left all alone.
All six of them, all six of them,
All six of them are in shackles made of bronze.
Come along chum, let us bring home, nonetheless,
Let us file off, let us file off,
Let us fileoff from their sad feet the shackles.
We have filed off we have filed off
We have filed off from their sad feet the shackles.
Now that it’s done, now that it’s done,
Now that it’s done where to take off to with them?
We shall take off yonder past the sun has set.
There I reckon, there I reckon,
There I recon its owner will never get.
187
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van,
Aszongyák hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna.
187
Cheap is now a shepherd,
He does not have honour.
Big farmers regard him
As a thieving pauper.
If he does have something,
Stole it all’s what they say,
And, should he have nothing,
That he drank it away.
Meanwhile the poor shepherd
Is consumed with sadness,
Of bread he has little
Of bacon he has less.
188
Kiszáradt a tóból mind a sár, mind a viz,
A szegín barom is csak a pásztorra níz.
Istenem, teremtőm, adj egy csendes esőt,
A szegín jószágnak jó legelő mezőt.
188
From the lake has dried out both mud and the water,
Nearby the poor livestock at the cowherd just stare.
My God and creator bring us a gentle rain,
For the poor cow turn the pasture green once again!
200*
Vagyok olyan legény mint te,
Vágok olyan rendet mint te
Ha nem hiszed, gyere velem.
Fogd meg az én kaszanyelem.
Vagyok olyan legény mint te,
Rakok olyan kazlat mint te:
Ha nem hiszed, gyere velem,
Fogd meg az én vellanyelem.
200
I am as good a young man as you can be,
I can cut as straight a row as it can be.
If you don’t believe me just follow my swath,
Grab a hold of my trustworthy scythe’s strong snath.
I am as good a young man as you can be,
I can build as tall haystack as it can be.
If you don’t believe me just follow my work,
Grab a hold of the handle of my pitchfork.