Globalizáció
Written by Veszely Ferenc in Hungarian -
(Egy, a KAPU-ba irt cikk, nem látott napvilágot)
Amikor ezeket a sorokat irom a G 8 vezetõi gyülekeznek nem messze tőlem egy modern, de eldugott, hegyi nyaraló-sielõ településen, egy órányi autóútra Calgarytól, a Sziklás Hegység keleti oldalán fekvõ Kananaskisban, egy haderõvel felérõ kordon mögött. A hirek szerint Jean Chretien, Kanada látszatra életfogytiglan szolgáló miniszterelnöke a házigazda szerepében 80 millió dollárt költ el a kanadai adófizetõk pénzébõl erre a pár napig tartó mókára. (Hasonlitásképpen az évi külföldi segélyre cirka 120 millió futja.) A közhirré tett témák: a “terrorizmus elleni küzdelem,” “Afrika megsegitése,” “a zöld agenda továbbvitele” arra hivatottak hogy elfoglalják az érdeklõdõk figyelmét, miközben belsõ körben a gazdaságpolitika egyeztetése, a globalizáció irányitása – ezek a világ millióinak sorsát eldöntõ csendes egyezmények – ezek képezik az értekezlet magvát ami ellen a másik hadsereg: a Calgaryban gyülekezõ tüntetõk sokasága igyekszik fellépni.
Nem lehet pontosan felmérni miért. Tulajdonképpen a globalizáció világszerte nem egyértelmûen káros vagyon-újraelosztásra vezet, kimutathatóan a szegény országok javára. Amellett hogy egyre nagyobb tõkét halmoz egyre kevesebb kozmopolita, úgynevezett multinacionalista személyiség kezébe, a globalizáció vagyonelosztó szerepet is tölt be: alacsony, de helyi viszonylatban jól fizetõ állást ad olyan helyeken ahol a munkaerõ a legszámosabb, a munkanélküliek száma a legnagyobb, ahol az öt dolláros napi bér is elég ahhoz hogy a munkás életszinvonalát kézzel foghatóan emelje.
Azok akik a globalizáció ellen készülnek tiltakozni nem a világ legszegényebb országaiból gyülekeznek Calgaryba. Igaz, ezek számára elképzelhetetlen lenne egy
tengerentúli út, de nemcsak ezért nincsenek itt. Õket a globalizáció pozitivan érinti.
A tüntetõk zöme a fejlett országok középosztályából kerül ki. Ezek tisztán látják hogy a globalizáció elsõsorban az õ életszinvonalukat hivatott lényegesen rontani: az általuk hosszú harcok után kivivott, jól fizetõ ipari munkák eltûnnek, s velük együtt eltûnnek a nyugdijak, az ingyenes egészségszolgáltatás, a megbizható állandó munkák, s helyüket az ideiglenes, alacsony fizetésû, biztonság nélküli szolgálati munkák váltják fel, amelyekre nem lehet számitani. Az eladósodott, igényes életmódhoz szokott polgár, nemcsak hogy nem tudja az életszinvonalát fenntartani, de lassan a családját sem. Mig húsz évvel ezelõtt a családok jó kétharmada egy keresetbõl élt kertes családi házában Kanadában, ma a családok jó kétharmada több keresetbõl kell megéljen, s veszélyben a háza. Az utóbbi évtizedek gazdasági jelszavai: decentralizáció, szabad kereskedelem, s most a globalizáció egyértelmûen a nyugati középosztály életszinvonalának csökkenésére vezettek. S az elszegényülõ középosztály fizette a legmagasabb adót, az õ hátán élt az állam, az õ zsebére ment a civil szolgáltatás minden ágazata, miközben a multik egyre növekvõ adókedvezményeket követeltek maguknak azzal zsarolva az államot hogy kiviszik a tõkéjüket az országból. Ez ment a nyugat minden fejlett államában. Szóval nem csoda hogy a nyugati középosztály tiltakozik.
S nem is eredménytelenül. Lám a hivatalos agenda õket hivatott megnyugtatni: a vezetõk felelõsek. Ime gondoskodnak a biztonságukról a terroristák ellen, segiteni fogják a szerencsétlen afrikaiakat, s a Földre is gondot viselnek – már amennyire az nem megy az ipari termelés (és a nagytõke) rovására. De hát ez érthetõ: a gazdaságnak mindig elsõnek kell lennie, különben vége a jólétnek s ezt csak nem akarhatják?
Magyar viszonylatban mi a középen állunk a világban, s abban a szerencsében fogunk részesülni hogy élvezhetjük a globalizáció mindkét oldalát. Amennyiben nyugati állam vagyunk, tönkre megy a nagyiparunk, eltûnnek a jobban fizetõ, állandó jellegû munkák. Amennyiben elmaradott ország vagyunk, jön be a tõke. De vigyáznunk kell, mert ennek a tõkének az a célja hogy többet vigyen ki az országból mint amit behozott, különben nem érne meg bajlódni velünk.
Nagyobb baj az hogy – ha az elmúlt évszázadból tanultunk valamit – a nyugati tõke csak a tõkében osztozóknak, s ezért csak a nyereségért felelõs. A nagytõke társadalmi felelõtlenségének Az Egyesült Államokban és Kanadában is számtalan pédája van. Hát még a világban! Felelõtlenségének a skálája az embertelen, esetenként életveszélyes helyi munkaviszonyoktól a bakterológiai és atomfegyverek gyártásáig terjed.
A mult század tapasztalatait ismerve az ideológiákra is kell vigyáznunk. A globalizmust terjesztõk úgy terjesztik a globalizációt mint egy ideológiát. Az Egyesült Államokban ennek nagy hagyománya van. Õk mindig elõszeretettel bújtatják üzleti érdekeiket fennkölt szólamok mögé. Anglia tengeri hatalmának megtörése és amerikai kézbe vevése “a tengerek szabadsága” nevében vivódott. Nemrégen a “szabad piacot” hangoztatták. Persze gyakorlatilag csak akkor amikor ez az õ érdeküket képviselte.
(Hogy mennyire átlátszó ez ma is elég a Bush elnök által elrendelt kanadai puhafa tarifára s az amerikai ipari mezõgazdaság milliárdos állami segitésére utalni, miután azzal az érvvel rótták a kanadai puhafára a tarifájukat hogy annak állami segitése “igazságtalan versenyre” vezet. De ha õk védik a mezõgazdaságukat vagy az iparukat az nem igazságtalanság.) Most a globalizációt hangoztatják mint valami fennkölt elvet.
Mint minden ideológia, politikailag veszélyes játék ez is. Egyre inkább megpróbáltatott és kétségbe vonható lett egész Amerikában az a köztudatba vésett
és agyonhangoztatott elv, miszerint “ami jó az üzletnek az jó a népnek is.” A globalizáció legjobban az amerikai középosztálynak árt mert a tõke elsõsorban tõlük vándorol el, s nem lehet nem észre venni azt a tényt hogy mig a nagytõke valóban egyre kevesebb kézbe kerül és egyre jobban gyarapszik, a középosztály és a köznép életszinvonala egyre hanyatlik nyugaton. Ha meggondoljuk hogy a világ legnagyobb vásárlóerejû piacát ez a réteg képviseli, nem nehéz rájönni hogy a globalizáció saját legjobb piacát teszi egyenes úton tönkre s ezért egy rövidlátó politikát képvisel annak a nagytõkének a részérõl is, amelynek profit maximáló érdekeit jelenleg a legjobban szolgálja.
Mint a tõke a világ szegényebb része felé vándorlását, a globalizációt pozitiv erõnek lehet tekinteni, de mint a nyugati, fejlettebb országok középosztályainak gyakorlati megsemmisitõjét egy olyan erõnek kell tekintenünk, ami kiszámithatatlan politikai és társadalmi következményekkel jár a fejlett országokban, s amivel sem “felelõs vezetõink” sem maguk a nagytõkések nem látszanak se számolni, se törõdni. Nem nehéz elõre látni hogy ebbõl hamarosan baj lesz.