Kaiser László verseiből
Written by Kaiser László in Hungarian -
ESÉLYT SEM KAPOTT
Seprődi Kiss Attila színházrendező emlékének
Esélyt sem kapott, nem kapott esélyt,
mire megtudta: dühöngött a rák,
küzdelem nem volt s a küzdésre termett
már dőlt is, mint a viharverte fák.
Esélyt sem kapott: más reménykedett
és élt, de élt e furcsa égbolt alatt,
és neki, az esélyt sem kapottnak
csak az a néhány szörnyű hét maradt.
Esélyt sem kapott, ki úgy adott esélyt,
hogy vele formálta, védte, adta tovább
színház és színész a maga igazát,
s együtt kerestek békésebb hazát.
Esélyt sem kapott, aki úgy teremtett,
hogy a szigor és evidens szeretet
tágította az emberhatárokat –
így osztott ő megannyi szerepet.
Esélyt sem kapott, kinek két országban
egy hite volt, s egyetlen nemzete…
Urunk, segíts, lehessen övé immár
az égi színpad örök kegyelme!
VISSZASÍROD TEGNAPOD
Kölcsönadott a semmi,
néhány évtizedre,
visszarendel, ha akar,
ama végtelenbe.
Úgy lettél, hogy voltál már,
s úgy vagy, alig látszol?
Nem is veszik észre, ha
kikopsz a világból?
Örök fényben reménykedsz,
és nő a sötétség,
bizonyosság vágya űz,
s tornyosodik kétség.
Gyönyör, pokol nász és tor,
s ha ennek is vége,
visszasírod tegnapod:
bárány ömlő vére!
ÖNZÉSED MÉLYÉN
Szabó Lőrinc emlékének
Önzésed mélyén a rettegés:
megtagadnak nők és férfiak,
s elhagynak úgyis a földiek,
s értelme nincsen az éginek.
Vesztésre állnak az éjjelek,
vesztésre állnak a nappalok:
elhagytak végleg a mindenek,
s maradtak versek és verssorok.
Vereség nincsen, mert nem lehet,
győzelem nincsen, mert nem lehet,
s szabályokon túl és nélkülük:
törvény immár rím és műremek.
ÖRDÖGLAKAT
Franco Cajaninak
Képek takarnak képeket:
feledést hozó édenek
alatt morajló múltakat
béklyóz bölcsen és hallgatag
egy láthatatlan ördöglakat.
KÉRÉS NÉLKÜL
Ez még a mélycsend-éjszaka,
hajnal előtti ébredés,
álomba nincsen visszaút,
mert törtet a fény: rész-egész.
Hálós fényből fényözön lesz,
s új nap mint álom ránk zuhan,
taszít és vonz, kérés nélkül
adj erőt nekünk, adj, Uram!
SZELÍDEN ÉRDEMES
Nagy Gáspár emlékének
Talán mégis
szelíden érdemes,
Krisztus sír és Gandhi
Érted is éhezik,
hangos szó nincs,
ostor a szögön,
Te már anyaföldben,
mi még anyaföldön.
CSAK NÉZTEM
Csak néztem, néztem magam
csúnya korok, kóbor idők között:
anyám kórházba, s onnan hirtelen,
búcsú nélkül az égbe költözött.
Voltam akkor huszonéves,
s a hiány megfogant bennem,
felnőtt lett ő is, de anyám kezét
máig nem hagyja elengednem.
Sötétben élve kapaszkodtam
s valaki segített a fénnyel,
valaki segít, hogy ne legyek
szanaszét és szerteszéjjel.
Halott anyám, én és a hiány:
régóta múlnak együtt az évek,
ki kit nevel és ki kit segít,
nem tudom, de élek, élek.
MICSODA JÁTSZMÁK
Micsoda játszmák,
micsoda hazugságok:
bűnös a vádló
és ártatlan a vádlott.
Micsoda játszmák,
micsoda hazugságok:
az dicsőül meg,
ki mindenkinek ártott.
Micsoda játszmák,
micsoda hazugságok:
áruló félti
az országot s világot.
Micsoda játszmák,
micsoda hazugságok:
békéről beszél,
ki megásta az árkot!
Micsoda játszmák,
micsoda hazugságok:
még nem fogja,
de fogja majd az átok!
(2009)
HOVÁ SZABAD?
Hová szabad belezokognom,
ami fáj, ami fáj nagyon,
fáj, s így a szavakat
el kell hagynom, hagyom.
Hagyom, s ha szó sincs,
akkor mi marad?
Akkor mi marad,
ha a halottakat
szedik szét a porban
többfelé többfajta rokonok?
Ettől egy a halott,
s én is egy és egy vagyok,
ahogy egy a vér
és egy a bűn neked,
neked, ki önmagának
hirdetett hadüzenetet.
És béke nincs, nem lehet:
a béke nem ítélet.
Az ítélet mikor ment fel,
mikor ment meg téged ?
ELCSÖNDESÜLTEM
Elcsöndesültem, Istenem,
vereség ez vagy győzelem,
bűnhődés talán vagy kegyelem?
Csönd rakott fészket mindenen,
hallom a hangját szüntelen,
s nem tudom mit mond, Istenem!
(Folytatás következik)