Baranyai Tibor

Written by Veszely Ferenc in Hungarian -

• Irodalmi kritika

Baranyai Tibor 1948-ban, röviddel a Második Világháború után menekült Magyarországról, de nem nevezhető háborús menekültnek, sokkal inkább az 56-osok előfutárjának. Elkötelezett, mozgalmi szocialistaként nem jó szemmel néztek rá sem a háború előtti éra hatalmasai, sem a szovjet imperialisták. Ezek Moszkvában képzett ügynökei átjátszották az országot az oroszoknak. A baj az volt Baranyaival, hogy mindkét esetben következetesen magyar népe valós szabadságáért, demokratikus függetlenségéért megalkuvás nélkül harcoló, elvhű hazafi volt. Más szóval igazi szabadságharcos.

Határ nélküli népünk igaz költője és a vancouveri magyarság hű magyar krónikása:Tamási Miklós

Written by Frank Veszely in Hungarian -

• Irodalmi kritika

Határ nélküli népünk igaz költője és a vancouveri magyarság

hű magyar krónikása: Tamási Miklós

Jóllehet Tamási Miklóst (1936 – 1994) az 1956-os Magyar Szabadságkereszttel adományozták 2006-ban, és három verseskötet (Eszkimó szerelem 1977, Totemfák 1994, Virágot sír a fa 1995), közöttük 17 prózai írás fűződik nevéhez, neve majdnem ismeretlen, munkássága ez ideig feldolgozatlan maradt. E sorok írója ezt a feldolgozó igényű feladatot tűzte maga elé, és gazdagon megjutalmazottnak érzi magát, mint aki egy kincsesbányát fedezett fel tele nemcsak igazi szellemi értékekkel, de hazánkra nézve is létfontosságú tapasztalatokkal.

Mert mint az olvasó is hamarosan látni fogja, Tamási művészete magasrendű, versei hűen tükrözik mind a maga mind hazájukból kiűzött honfitársai lelkivilágát, meghatározzák a beilleszkedés módját és állomásait, s ami ennél sokkal fontosabb: a hazaszeretet elengedhetetlen szükségességét határokon innen és túl – az anyaországban leginkább. Ugyanakkor Tamási prózája megeleveníti azt a hősi-tragikus szélmalomharcot amit a külföldi magyarságnak általában, a vancouveri magyarságnak konkrétan vívniuk kell nyelvük és kultúrájuk fenntartásáért. Végül, de nem utolsósorban, ha valaki kiváncsi arra a magányos, szívet-lelket szaggató belső vívódásra ami minden hazájától elszakadt, helyét a világban megtalálni kereső menekült sorsa, csak követnie kell Tamási életét.

Hegedős Györgyi Balletpatkányát olvasva

Written by Admin in Hungarian -

• Irodalmi kritika

Az írás egy kötéltáncoshoz méltó bravúros mutatvány, az olvasás egy élmény. Ezt, egy olvasó személyes élményét szeretném közvetíteni. In medias res kezdtem az olvasásába, a könyv közepén, ami a szerző kanadai életéről szól, bár benne van Budapest és Los Angeles is. Nem véletlenül, mert a könyv Jászai Mari díjas, Genie Award jelölt szinésznőnk, Hegedős Györgyi autobiográfiája, akinek mind hazai, mind kanadai élete rendkívül széles skálájú. „Mint a hangja,” gondoltam, mert bemutatkozásként egyik CD-jét elküldte nekem, amikor kiderült, hogy együtt fogunk szerepelni a vancouveri Magyar Kulturális Központban tartandó Tamási Miklós emlék délutánon. Csak a CD végén jöttem rá, hogy az a férfi hang, amit az elején hallottam is az övé volt, mint a női később. Mint a színpadon élőben is tapasztaltam, Hegedős egy nagy személyiség. Amikor beszélt, hangja mikrofon nélkül is betöltötte a Magyar Házat, színpadi fellépése figyelmet követelt. A könyve is. Színpadi szereplése meghatotta a közönséget. Könyve az olvasót.

Izsák Gyula

Written by Veszely Ferenc in Hungarian -

• Irodalmi kritika

A Bereg megyei Bótrág községben született Virágvasárnapján, Április 6.-án. Jószef mostohaapja nevelte, aki özvegyen Mózes fiával jött a házasságba, elvéve az özvegy Máriát Gyulával és Lidiával. Anyja leánykori nevét nem említi Izsák. Később két leánygyereke született a házaspárnak, Erzsébet és Etelka. „Községünk lakossága tiszta református kuruc-magyarokból állott. Római katolikusok és görög katolikusak kerültek, mint jövevények egynéhányan, akik az uradalmakban dolgoztak. Volt egy pár zsidó is a községben, korcsmárosok, kereskedők, ezek leginkább Lengyelországból szállingóztak a faluba,” írja. (A Samaritánus, 27) Apja előrelátó, haladó ember; Gyula eszes, jó tanuló. Megbarátkozik egy zsidó gyerekkel, akit a szülei elküldenek tanulni. Izsák megjegyzése: „Én akkor csodálkoztam rajta, hogy hogy lehet tanulásból megélni?” (S 27) A katolikusoktól is kap meghívást, ahol csetepaté van. „Ott hallottam először a Szűz Máriát szidni. A Kálvinisták sohasem szidták Szűz Máriát, ők inkább a fiát szidták, a Jézus Krisztust.” (S 28) Persze mindenki vallásos volt, Izsák is. Itt éri meg tizenötödik évét: