You're Here : Home test

test

Written by Administrator PDFPrintE-mail

1956

 

 

Az 1956-os magyar szabadságharcra

emlékezve

Ötvenhat, hogy mi voltál

s mi leszel még nekem?

Ötvenhat év multán sem

fedhet feleletem.

 

Pedig szavaknak élek,

s költő lennék talán,

mert rendületlen állok

a szent szó oldalán.

 

S hiszem szó hűen tükröz

eszményt és árulást,

s hő lélek hűen érzi

a felszabadulást.

Tudom: hitvány hazugság,

hőstettet ha takar,

a zsarnokság álarca

sohase lesz magyar.

Mert akkor, ottan, együtt,

tanúsított e nép,

s elárulta mivoltát

a pártos söpredék.

Mert akkor, ottan, tudtuk,

bár számunk kevesebb,

sehol a nagy világon

nincsen nép nemesebb.

 

Jó volt magyarnak lenni –

sőt kiváltságosság –

mert tudtuk akkor, tudja

ezt az egész világ!

Szabadság hírhozói

voltunk akkor talán,

s csak az, hogy hogy’ csináltuk

maradt csodás talány.

Mert akkor megmutattuk,

ha eszme összefűz –

ötvözve forraszt egybe

a forradalmi tűz;

és hogy uralhat gazság

egész földrészeket –

becsülni kell tanulni

a kis nemzeteket!

Hogy önrendelkezés,

s szabadság szent joga

elsajátíthatatlan:

az élet záloga.

És mennyi mást és meddig?

Mert nem foghat halál

félelme rabként népet,

ha egyszer talpra áll!

S maradnak mindig gyávák,

vérengző gyilkosok –

bár minden fegyver náluk –

mégsem hatalmasok!

Megtévesztő galádok!

Pénzhajhászó vadak!

Ha népitélet késik –

el soha nem marad.

Veszely, Kamloops, 2009 november 15

Remembering the Hungarian Revolution of 1956

Fifty-six! What did you mean,

and yet you’ll mean to me?

Not after fifty-six years

can I tell completely.

 

Even though I live for words,

and call myself poet,

stand by the word steadfastly,

think them inviolet;

 

believe words truly reflect

ideals, betrayal,

as spirits feel true yearning

for freedom’s call and thrall.

 

I know dastarly lying

heroism if thwart,

tyranny’s ugly, fake face

will never be Magyar.

 

For then and there, together,

a nation bore witness,

just as betrayed its true face

communist dastardness.

 

For then and there, we all knew,

a small nation, apart,

showed nowhere in the wide world

has nation nobler heart.

 

Felt good to be a Magyar –

a privilege indeed –

for then we knew the whole world

was conscious of our deed.

 

Freedom’s harbingers were we,

for all the world to see,

only how could we do it

was wondrous mystery.

 

For then we showed ideals

if men together bind –

allies become alloyed and

soldiers soldered in fight.

 

And while a tyrant’s meanness

may rule whole continents,

small nations are deserving

of our full sentiments.

 

That holy rights to self-rule,

freedom inviolet

is unusurpable, as

life’s own great caveat.

 

And how much more? For how long?

For fear of death beneath

can’t keep enslaved a nation,

if once it found its feet!

 

There will always be cowards,

bloodthirsty murderers –

with all weapons in their hands –

yet power won’t be theirs!

 

Fear folks, you lying scoundrels!

You, whose God is money!

The public’s court works slowly –

but works eternally.

 

Translated September 7, 2012